Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 22. (Budapest, 1987)
Gerold László: Vajdasági magyar dráma és színjátszás /1957-1982/
A negyedszázadnyi periódus első része, a vajdasági magyar dramaturgia ún. kommersz-korszaka után - ez váltotta fel a falu átalakulása, a szövetkezetek szervezése, az újjáépítés gyorsan túlhaladott és a közönség részéről is megunt fekete-fehér ábrázolás éveit kisebb cezúra következett, amely a szinházi és az irodalmi körülmények alakulása folytán talán előbb tekinthető útkereső, tájékozódó pillanatnak, mint csak stagnálásnak vagy mélypontnak. A fölöttébb vegyes műsor a színházakra régtől jellemző ellentmondások - szórakoztatás és az ún. "magasabb" művészet szolgálata, könnyű ós nehéz fajsúlyú müvek egymásmellettisége, a klasszikus és új müvek kellő arányú keverése - mellett, amelyek a mindenkinek játszani köteles repertoárszínház arctalansággá torzuló sokarcúságából következnek, a konkrét időszak sajátos keverék jellegét is magánviselte az ötvenes évek közepétől számított tiz év. Egyfelől folyamatos a klasszikus értékek műsorba iktatása, másfelől sok szórakoztató darab kerül a közönség eló, ugyanakkor fokozatosan sikerűi helyet szorítani az új dramaturgiai törekvések néhány darabjának vagy a korszerűnek felismert régebbi alkotásoknak. Igy kerül egymás mellé az Éjjeli menedékhely , a Kérők . Csehov egyfelvonás osai, a Bánk bán . Az ember tragédiája , a Dulska asszony erkölcse meg néhány délszláv klasszikus, illetve A szabin nők elrablása, a Három szegény szebólegóny . a Férjek papucsban . A nadrág , a Leszállás Párizsban . A gyereket a gólya hozza , a Csacsifogat /az operetteket nem is említve/, valamint a Tisztességtudó utcalány , a Dühöngő Ifjúság , a Biedermann és a gyújtogatok, az Ilyen nagy szerelem , az Egy csepp méz , a Meztelen király , a Rendőrség . A túsz , a Tóték , a Szerelem.ó! meg a Léda , a Koldusopera , a Boldogtalan hold ... ós a vajdasági magyar drámairásban változást jelentő Deák-drámát, az Áfonyákat alig három hónappal követő Caligula . Ennek a műsorstruktúrának a vajdasági magyar dramaturgia, 1969ig, sem saját előzményeivel, sem pedig korszerű új müvekkel nem válik részévé, csak néhány szórakoztató darabbal kapcsolódik hozzá. A néhány évnyi átmeneti Időszak szükségszerűen kialakította eklektikus repertoár azonban a szinjátszás szempontjából hasznosnak is mutatkozott. A realista szinjátszás szigorát oldotta a bohózatoknak, vígjátékoknak és operetteknek az improvizációkat nemcsak megtűrő, de kivánó stílusa. A szakma alapját jelentő realista eszközök elsajátitása után az akkor még kizárólag műkedvelők közül verbuválódott színészek rátanultak a felszabadultabb, az oldottabb játékra, 141
