Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 22. (Budapest, 1987)
Gerold László: Vajdasági magyar dráma és színjátszás /1957-1982/
A jugoszláviai magyar szinjátszás alakulástörténetének szakaszai azonosak a drámatörténet nagy periódusaival, jóllehet ezeken belül lényeges eltérések figyelhetők meg a drámairodalom és a szinjátszás között. A különbségek elsősorban abból adódtak, hogy bár Vajdaság területén 1816 óta szinte megszakítás nélküli a szinjátszás folyamata, 1945 októberéig állandó hivatásos szintű magyar nyelvű társulat mégsem létezett, nem működött itt. A múlt század elejétől egy évszázadon át, 1918-ig, vidéki magyar vándortársulatok bérelték a bácskai-bánáti városok játékszíneit, az alkalmi majd pedig az állandó színpadokat. A két világháború közötti évtizedekben ezt a formát a helyi műkedvelő szinjátszás váltotta fel, mentette meg és át a felszabadulás utánra, amikor is Szabadkán megalakult a Vajdasági Magyar Népszinház. A mai Szabadkai Népszínház elődje első bemutatóját 1945. október 29-én tartotta. Ekkor került szinre Balázs Béla partizán tárgyú drámája a Boszorkány tánc . Pataki László rendezésében. Sajátos időszak ez: még elevenek a háborús emlékek, frissek a sebek, de már az újjáépítés szaporodó feladatai és eredményei határozzák meg az emberek életét. A már történelemnek is számitó tegnap nyomai és a történelemcsinálás még frissebb izgalma, élményei élnek egymás mellett, egészítik ki egymást. Az emberek magatartását egyformán jellemzi a felelősségérzet komolysága és dagadó magabiztossága, a csinálni kell szüksége és a semmiből is csinálunk valamit önbizalma. Ez jellemzi a kor művészetét s természetesen színjátszását is. A szinház eszköz - tudatosan vállalt eszköz - az épülő új világ kezében és számára. Ekkor töltődik új energiával, kap szervezett támogatást, s ezzel együtt új tartalmat is a nagy - mégha nem is mindig a legszerencsésebb - hagyományú jugoszláviai magyar mükedvelós is, amely nemcsak az előző évtizedek szinházi életót mentette meg, hanem a felszabadulás utáni szinjátszás bázisát is képezte. A változás valóban óriási. Az amatőrök műsordarabjai között van - egyetlen évben! - e Bánk bán . Az ember tragédiája , /igaz, csak néhány szin!/, Sárközi György Dózsá ja. Móricz Ludas Matyi ja. Darvas József Szakadék ja. Moliere-től a Posvány , a Képzelt beteg , a Duda Gyuri . Gogoltól a Revizor . Shaw-tól Az ördög cimborája . Bródytól a Dada . Csokonai Karnyónó ja. a népszínművek közül a Csikós , a Falu rossza . A bor , a Sári biró . a Sárga csikó , néhány 127
