Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 22. (Budapest, 1987)

Tóth László: Fejezetek a felszabadulás utáni csehszlovákiai magyar színjátszás történetéből

mozgása azonban bizonyos értelemben mindenkáppen örvendetes tényként és biztató jelként értékelhető, s igy értékelte - még ha as eredménynyel nem is volt megelégedve - a sejtő is* Nem kevés szerepük van ebben e mozgásban a pozsonyi Népművelési Intézet dráma-, valamint a Csehszlovák Rádió magyar adása rádiójáték-pályázatainak is. S bár úgy gondoljuk, a művészetben a mennyiségi előrelépést nem feltétlenül kell követnie e minőségi fejlődésnek, ez esetben mégis bizakodva várjuk, hogy igy fog történni. Milyen színház legyen a Magyar Területi Színház A komáromi Magyar Területi Szinház - különleges helyzeténél fogva és a kor művészetpolitika! elvárásainak megfelelően - a szó szoros értelmében vett népművelő színházként Indult: az egyik korabeli programnyilatkozatban "a népnevelés céljának megfelelő előadásról" olvashatunk Konrád József tollából. Más megfogalmazásban: "A nép nyelvén szólni a néphez..." Ez a színházé a zmény - bár az évek során számos ponton és sokféleképpen módosult - lényegében még a mai programvált ozatokát is meghatározza. És meghatározza a színház - ezzel egyidejűleg a felszabadulás utáni csehszlovákiai magyar játékszini kultúra - egyik kezdettől fogva hangadó alakjának, a hajógyári munkásból szinte egyik napról a másikra hivatásos színésszé avanzsált, s az első napoktól szinházpolitikai, -szervezési ós esztétikai kérdésekről oikkező Konrád József egész eddigi tevékenységét. A Magyar Területi Szinház arcéi-kereső próbálkozásai elválaazthatatlanok az ő személyétől, e próbálkozások történetének vázlata szinte az ő emberi-művészi fejlődése alapján is megirhatónak mutatkozik. Konrádot és a szinházat elindító - s a korszak népi-demokratikus államainak színjátszását is alapjaiban meghatározó - mester: Sztanyiszlavszkij. Az ő tanításainak egyfajta vulgárisan értelmezett, végletesen leegyszerűsített változatát kapjuk Konrád értelmezésében: "A kiválasztott müvet hiteles ábrázolásban, mondanivalóját a művészi realista alkotás szellemében tolmácsolni..." A cél pedig mi más lehetne, mint ez: "Az előadásról távozó nézőnek más szemmel kell tekintenie a múltra és jelenre, mint ez előadás előtt." Azóta természetesen már ő is rájött, hogy ez azért mégsem olyan egyszerű. Az ötvenes években, az indulást követő útkereső botladozások után A tanítónő /1955/, A néma levente /1957/, a Viharos alkonyat /1957/ és az Ármány és szerelem /1958/ bemutatása hozta meg az első Igazi sikereket a Magyar Területi Szinház számára. Rendkívüli jelen113