Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 22. (Budapest, 1987)

Tóth László: Fejezetek a felszabadulás utáni csehszlovákiai magyar színjátszás történetéből

zeg hiánya. Feltehetően nem kell magyarázni, hogy egyetlen szinház miért nem képes szinházi közeget teremteni, képviselni. Ugyanekkor viszont - részben objektiv, részben pedig szubjektív okok miatt - a csehszlovákiai magyar iró sem a cseh, sem a szlovák, sem a magyar szinházi közeggel nem tart fenn, illetve nem tud fenntartani közvetlen kapcsolatot. Másfelől igaz az is, hogy nem kis mértékben a már ismert okok miatt a Magyar Területi Szinháznsk sem volt olyan kisugárzása - néhány rövidke pillanattól eltekintve -, amely vonzáskörébe vonta volna az Írókat, S ezen kivül szinház és iró, szinház és irodalom kapcsolata sem volt mindig harmonikus: a komáromi szinház megalakításától eltelt harmincegynéhány esztendő nagy részében a kellő összhang hiánya, a kölcsönös bizalmatlanság, a különféle személyes sérelmek tették egészségtelenné a csehszlovákiai magyarság színháza és irodalma közötti viszonyt, a akadályozták - mindkét részről - a kétoldali egyenletes fejlődést. Az első 1945 utáni csehszlovákiai magyar ősbemutatóra hivatásos szinpadon 1954. október 2-án került sor Komáromban Egri Viktor Pün kösdi királyság cimü szatírájának szinrevitelével. Egri tehát később szólalhatott meg magyar szinpadon - nem számítva a műkedvelők előadásait, mint szlovák szinházban: Közös út cimü, Államdijjal jutalmazott drámáját több helyen is bemutatták. Az ezt megelőző időszak jellemzéséül idézzük Egri Viktor egyik vallomását, akinek a csehszlovákiai magyar drámairás Turczel Lejos kifejezésével élve, sokáig a "kényszer-monopóliuma", doménuma volt: "Szinház hiányában azonban nálunk alig lehetett drámairól tevékenységet folytatni. A közös út is anélkül született, hogy abban az időben szinpadon láthattam volna valamelyik müvemet. Vegyis a magyar közönség eleven szinpadi visszhangja nélkül kellett alkotnom". Ugyanebben az időben, a Pünkösdi királyaág bemutatását követő hetekben a drámairól utánpótlás, a drámairól próbálkozások teljes hiányáról ir a Fáklya hasábjain a fiatal dráma- és prózairókhoz cimzett levelében. Rajta kivül ebben az időben még mindig nem ekedt más, aki drámaírással próbálkozott volna. Sőt, Turczel Lajos, Egri Viktor drámáiról szólva még 1957-ben is kénytelen igy fogalmazni: "Egy drámaíró öt drámájáról igyekeztem képet adni az előző sorokban. Ez az öt dráma egyúttal a szlovákiai magyer irodalom eddigi drámai termése is." Az a levél is, amelyet e Szlovákiei írók Szövetségének Magyar Szekciója az Iskola- és Kultúrügyi Megbizotti Hivatalnak küldött egy, a szlovákiai magyar irók részére tervezett hat napos komáromi drámaíró tanfolyam engedélyezésének érdekében, azzal érvelt, hogy "drámairásunk