Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 21. (Budapest, 1986)
Amerikai drámák a magyar színpadokon 1945 után - Szilassy Zoltán: A Nem félünk a farkastól magyarországi fogadtatásáról
A magyarországi Nem félünk... - előadások fons et origója értelemszerűen az első sikeres, 1967-es produkció. Pl. Almási Miklós, aki az első élmény kapcsán még inkább a mü amerikai besorolhatóságán tűnődött /"ködfalók, mint 0»Neillnél"/, 1984-ben már az analógiát emeli ki: "az értelmiségi életforma nemzetközisége révén nálunk is felismerhetőek ezek a magatartások, helyzetek és - zsákutcák. Mrsán János rendezése innen, a távoli párhuzamok és közeli különbségek vibrálásából teremt végig emelkedő játékfeszültséget ebben az egyetlen helyszínen zajló szellemi és morális sztriptizben."^/ Bogácsi Erzsébet 1984-es ismertetése is az Albeeszakértőknelc már a 60-as években létező fölismeréseit hangsúlyozza, t.i. a genetikus összefüggsét az Amerikai álomm al, azaz a családmodell sterilitását és az "álomgyerek" szétfoszló illúzióját. 111 A tényleges 1967-es kritikák is építhettek releváns színháztörténeti vagy -elméleti adalékra. George afféle anti-Hamletként meditál a "szó, szó, szó"-bő - Spengler: A Nyugat alkonya-szerű - könyve fölött; márpedig Gábor Miklós jeles 60-as évekbeli alakítása volt a Hamlet is. Martha szerepét akkor Tolnay Klári alakitotta, akinek korábbi jelentős sikere volt Blanche Du,Bois a Vágy villamosá ban. /Sapienti satis./ A Nem félünk.,. "living-room", groteszk tragédiájáról Molnár Gál Péternek egy Baudlaire-parafrázis jutott az eszébe: n a bomlás virágai" J ' Rajk András mintha a korabeli amerikai kritika kommentárjait /"a színészek ügyesen dzsiggelnek sirjuk fölött... s közben bravúrosan tálalják ezt a - kihányni! - gyakorlatot"/ visszhangozná, amikor katartikusan "undorítónak" találja a szini figurákat.' ^' Hermann István az "elveszett nemzedékekhez" /lost generations/ köti a mü problémátikáját J 10/ Az 1978-as, szolnoki előadás - melyre később bővebben visszatérünk - az idők múltával néhány érdekes, nemcsak m&- gyarországi produkciókkal kapcsolatos, hanem az amerikai kritikában is előfordult problémára hivta fel, ösztönösen, távlat szerűen, a figyelmet. A megvalósítást általában dicsérte
