Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 21. (Budapest, 1986)

Amerikai drámák a magyar színpadokon 1945 után - Bóna László: Amerikai-magyar közös emberáldozat. /David Rabe: Bot ás gitár c. drámájának 1974-es Pesti Színházi bemutatója/

Kern magáénak érzi ezt a feladatot, azt mondja, hogy mindig is az egyszerű emberekben rejtőző veszélyes érzések és gyilkos ösztönök kitörésének folyamata érdekelte, szinpadi szerepeinek eddigi sorába is jől beleillik ez az alakitás. Kozák László pap alakítását rossznak és külsőségesnek Ítélték, Szerencsi Évát Vung szerepében igen figyelemreméltónak, a szerep mindöszsze egyetlen vietnami mondatot tartalmaz, viszont némán majdnem végig jelen kell lenni kellő szuggesztivitással, amit meg is tud teremteni. 2.7. A rendezésről. A kritika általában dicséri a rendezőt és a szinészcsapat erőfeszítését, nagy és merész vállalkozásnak tartják a bemutatót, amiben a rendezőnek nagy érdeme van, a napi sajtó kritikái a drámát, az alapanyagot teszik felelőssé a hibákért, és ennek fényében a rendezést még jobbnak tartják, hiszen egy elég kétes értékűnek tartható alapanyag színpadra vitelét oldotta meg összességében véve sikeresen és hatásosan, vitákra késztetően. A szakmai kritika a drámát jobbnak tartja, mint az előadást, amiért a rendezést hibáztatja, de nem elsősorban koncepcionális következetlenségek miatt, annak kidolgozása nem elég részletes, nem elég preciz, kidolgozatlanok a kettős dialógusok, a metakommunikáció, adós marad az elç>açlas megszerkesztettsége a művészi hitelességgel. 2.8. Közönségvisszhang és kritikai viták. Arról, hogy hány előadásban ment a darab, nincs adat. Amit tudni lehet, hogy a. következő évad végére, 1975 júniusára az előadás elérte az 50. előadásszámot, amiről a Film, Szinház, Muzsika adott hirt. Az előadás közönség-fogadtatásáról már esett szó, szokatlanul nagy feltűnést keltett, és élesen két táborra osztotta a nézőket, amit több kritikus megemlitett, és a darab melletti érvként értelmezte. Az előadásnak kétségtelenül volt egy főleg fiatalokból álló tábora, a középgeneráció és az idősebbek úgy reagáltak a darabra, mint a darabbeli tisztes polgári család. A közönségnek ez a része az előadást feszélyezőnek kinosnak találta, sokan ott is hagyták a szinházat. Kern András egyik nyilatkozatában maga is elmondta, hogy nagy különbségeket érzett a közönségrétegek reagálásaiban, az emelet egészen másképp reagált a történtekre, általában jobban vették a poénokat