Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 21. (Budapest, 1986)

Amerikai drámák a magyar színpadokon 1945 után - Szilassy Zoltán: A Nem félünk a farkastól magyarországi fogadtatásáról

tartását celebrálják. Együtt érzek velük; szeretem és megértem őket. A II. felvonás után

; "zseniális, de "túlirt" darab. Kb. 4 órát tartana a teljes szöveg eljátszása, de nem lehet több 3 óránál - szünetekkel - a néző nem bir ki többet. Tehát: sok belső húzás, tempót fölpörgetni, egymásra és együtt beszélni, az élőbeszéd tempójával és keresztül-kasul-intenzitásával... Ha a harmadik felvonásig eljutunk: győztünk... Zárószavak

: "Nem CSAK alkoholisták és nem CSAK őrültek - ne reménykedjünk ebben! A szöveghúzásokat a színészekkel együtt végeztük, munka közben. Soha nem csinálok rendezőpéldányt. Ez sem az. Albee sok pontos, ám helyenként túl teátrális játékstílust feltételező instrukciót ad - ezeket néha könyörtelenül figyelmen kivül kell hagyni. Mennyi mitosz!... És mit tehetünk saját hamis tudatunk ellen?!" A műsorfüzetből: Albee egyik nyilatkozata: "A drámaíró egyik fő feladatának mindig azt véltem: mutassa meg az embernek, hogy milyen, és hogy milyen korban él, abban a reményben, hogy talán változtatni fog rajta." Walt er Kerr

,a Nem félünk...-ről: /New York Herald Tribune, 1962. X. 21./; Mulatságos, de úgy ahogyan SWIFT, a Gulliver irója az..* Paál István rendező

: Az illúzióvesztésnek is van ritusa, mi több, mitológiája. 2. Körülmények és adalékok a./ A helyszínj_ Szolnok város megyeszékhely, több mint 70.000 lakossal. Fontos vasúti csomópont, a felszabadulás előtt mezőváros, azóta ipari epicentruma jócskán kiterjedt. A Szigligeti Szinház 571 férőhellyel rendelkezik. A város viszonylag közel /kb. 100 km-re/ lévén Budapesttől, lehetséges az olyan kon-