Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 21. (Budapest, 1986)

Amerikai drámák a magyar színpadokon 1945 után - Budai Katalin: A My Fair Lady fogadtatása Magyarországon

sodrása." VIDÉKI ELŐADÁSOK A budapesti előadást egy hét elteltével követte a debreceni s nem egészen két év alatt egy kivételével valamennyi vidéki szinházunk a műsorára tűzte /szám szerint tehát az Operetten kivül még nyolc magyar szinház/. A siker hatalmas volt, bár a produkciók mindenütt csak kisebb-nagyobb kompromisszumok árán jöhettek létre, nehéz volt a prózai és a zenés tagozatok megfelelő vegyitése,. Éppen ez a polaritás jellemezte a vidéki darabokat. Kaposváron Sándor János kifejezetten prózai műként kezelte, emelt is át jeleneteket a Pygmalion

ból. Hősei csak mellékesen énekeltek slágereket. Másutt pedig hamisítatlan operettet csináltak belőle, tablókkal, nagy abgangokal, stb. A kritikákból, de még inkább szinházi emberekkel való beszélgetések során az derült ki, hogy a legszínvonalasabb a debreceni szinrevitel volt s állítólag hamarabb is volt készen mint a budapesti, de a hagyományos prioritás-elv érvényesítése miatt el kellett tenniük egy héttel későbbre a bemutatót. Itt a színváltozásokat úgy oldották meg, hogy a tánckar diszletez, mintegy táncszámmá alakítva a szükséges munkálatokat s egyben előkészitik a következő jelenetek hangulatát, történéseit. Jól pergő, eleven, rendhagyó lett igy a játék. Részletesebben kitérhetnénk valamennyi előadásra, de a lényegen apróságok nem változtatnak: a My Pair Lady tartós otthonra lelt a magyar színpadokon.