Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 21. (Budapest, 1986)

Amerikai drámák a magyar színpadokon 1945 után - Budai Katalin: A My Fair Lady fogadtatása Magyarországon

pirultunk Eliza helyett". /Éppen itt nagyon találó a fordítás: "Nyomás, Dover! Emeld azt a fene-nagy seggedet" például./ Egyszóval, az idősebbek megbotránkoztak ezen. A lap szerkesztője türelmesen magyarázgatja, hogy itt jellemfestésről van szó, látnunk kell, hogy egy szociolingvisztikai kisérlet hogyan alakit át valakit, stb. Még a Pygmalion-t is megemlíti, a tea-jelenetben is elhangzik néhány erősebb kifejezés. Érdekes nyelvművelő cikk apropójává lett a My Fair Lady nagy népszerűsége. Az egyik napilap glosszaírója az elharapózó nyelvi durvaság, a nők körében egyre elterjedtebb káromkodás ellen harcba indulva Eliza és Higgins példáját hozza fel, bizakodván, hogy ilyen átváltozáson a magyar nők is átmehetnének. A KRITIKA Minden napilap már a bemutató másnapján /vasárnap/ sietett hirt adni a jeles eseményről, s a hetilapok is — gyakran képriportokkal szinesitett — hosszú, híradásokat közöltek. Szinte kivétel nélkül azonos mintára Íródtak az értékelések. Mindegyik kritikus a "végre, hozzánk is eljutott a világsiker" örömteli megállapításával indította Írását. Ezután Shaw dicsérete következett: "az igazi nagy müvek minden kor, de más műfajok számára is tartogatnak valamit"; a Pygmalion

nal olyan többrétegű darabot irt, amelyben benne van a "könnyű nevetés igazsága" is; és egyáltalán, olyan jó a darabja, hogy azt "el sem lehet rontani". /Néhányan persze hitet tesznek Shaw komolysága, társadalombírálata mellett,, amelyet a librettista nem tudott áttranszponálni szerintük./ Majd a kritikusok igyekeztek meghatározni a musical műfaját, általában az operett ellenében. A Siegfried-Schmidt-Joos irta musical-monográfia, mely 1970-ben jelent meg magyarul, összes fontosabb megállapítása elhangzik végülis ezekben az összevetésekben. Kiemelik a nemes irodalmi alapanyagú szövegkönyvet, a szuverén, élettelibb cselekményt, az azt előrevivő és motiváló zenét és táncot, mely nem csak megszabott helyen és rendben következhet, stb. A kifejezések szinte azonosak, de a végkövetkeztetés