Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 21. (Budapest, 1986)
Amerikai drámák a magyar színpadokon 1945 után - Budai Katalin: A My Fair Lady fogadtatása Magyarországon
"Feszesen mozogni! Unottan! Kimérten!" Mig a- vásárcsarnokbeli népnek éppen ellenkezőleg, szines, felszabadult, egyénitett arculatot tervezett. Megvolt tehát az igyekezet, csak éppen szokatlan volt az egyszerű fel- és alá sétálásokat hirtelen mozgalmasabbá változtatni. Ugyanez érvényes a zenére is. Akik igazi, progresszív műfajnak tekintették a musicalt s ezen belül a My Fair Lady-t, konvencionálisnak, operett esnek Ítélték a zenekari hangzást, megengedve ugyan, hogy aki egyik este Csárdáskirálynő-muzsikát játszik, másik este meg My Fair Lady-t. annak azért nem könnyű a dolga. Mások azonban, akik azt vallották, hogy a My Fair Lady is csak egy kellemes, könnyű operett, s nem a vaditó újdonságok hirnöke, dicsérték a zenekar teljesítményét, Gyulai Gaál Ferenc karmester munkáját. Bizonyosra vehető, s erre utal az "oral history" is, hogy a nehézkesebb, nagyobb apparátussal dolgozó, minden fúvós szerepkörre külön művésszel rendelkező nagyzenekar nem tudta rugalmasan követni a más ritmusvilágú, jazzes, harsányabb, effektusosabb amerikai zenét. Másik nehézség volt, hogy képzelten énekhangú prózai színészekhez kellett alkalmazkodniuk, s ebből gyakran támadtak zavarok: rossz belépések, pontatlanságok stb. A FORDÍTÁS A libretto fordítását a bulvár-darabok magyarításában nagyon gyakorlott Ungvári Tamás végezte, megfelelő szinten. Sziporkázóbb, szellemesebb szövegre is lehetett volna számítani, noha a londoni cockney-argó átültetése illetve a megfelelő beszélt magyar nyelvi réteggel való megfeleltetése igen bonyolult. Helyesen vették észre többen, hogy Ungvári fordításában Eliza és a külvárosok nyelve "szolid". "Megmostam a kezem is, beccsszayamra." Ilyet például jólnevelt iskolásgyerek is mondhatna. Viszont olvasói levelek érkeztek a szinházi hetilap szerkesztőségébe mondván, hogy "a lóverseny jelenetben mi