Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 21. (Budapest, 1986)

Amerikai drámák a magyar színpadokon 1945 után - Kiss Eszter: Arthur Miller: Az ügynök halála és Tennessee Williams: A vágy villamosa c. drámájának magyarországi bemutatóiról

alakításokra pedig nem csupán nyers brutalitás, primitiv állatiasság hangsúlyozása volt a jellemző, inkább intellektuálisabb alkatú színészekkel játszatták a szerepet, ami a jelentóst is áthangolta /Avar István - 1962., Nagy Attila 1963., Sárosdy R

ezső - I964., Szilágyi Tibor - 1966./. A konkrét előadások összehasonlításával még pontosabb képet kapunk A vágy villamosa magyarországi útjáról. Az első bemutató - 1962-ben Vámos László rendezte budapesti előadás - árnyékával ugyanúgy meg kellett küzdenie a többi bemutatónak, mint a Miller-dráma esetében. Érdekes, hogy Az Ügynök halálán

ak és A vágy villamosán

ak is az első magyarországi bemutatója vált klasszikus értékűvé, autentikussá hazánkban; mindig ez maradt a mérce a későbbi rendezők és kritikusok számára, annak ellenére, hogy a drámák és az irók értékelése körül még viták folytak az első bemutató idején. Ennek egyik oka talán, hogy mindkét darab jó szereplehetőségeket nyújt, s kiemelkedő alakításokra ad alkalmat - ezért lehettek sikeresek és jelenthettek maradandó élményt a színpadon akkor is, amikor a drámák értelmezése egészében még tisztázatlan, zavaros volt. Ugyanakkor az első bemutatók még az újdonság s az egzotikum erejével is hatottak, nemcsak az irók voltak ismeretlenek, hanem a világ is, amelyet bemutattak. Emellett ebben az időszakban olyan szinésznemzedék játszott, melyben ragyogó tehetségű, legendás tehetségek voltak /pl.: Timár József, Pécsi Sándor, Tolnay Klári/, akik közül sokan ma már nem élnek. E bemutatók óriási sikerének kézenfekvő oka az is, hogy mindkét dráma első magyarországi színrevitele Budapesten történt, utána főként csak vidéki előadások voltak, s máig is a főváros az ország szinházi életének központja. Tény az, hogy Tolnay Klári 1962-es Blanchealakitásának árnya ott kisértett a dráma minden további be-r mutatásakor. A színésznők vagy szabadulni akartak gesztusaitól vagy átvették azokat, de játékuk mégsem nyújtott olyan magas hőfokú élményt, mint annak idején Tolnayé. Ez az előadás - főként az ő alakítása miatt,- máig a Madách Szinház egyik legemlékezetesebb produkciója. Vámos László rendező értelmezésében Blanche hazugságba kényszerült áldozat. Tolnay töké-