Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 21. (Budapest, 1986)
Függelék. Színház- és drámatörténeti dokumentumok - Dr. Kovássy Zoltán: Színházi esték Máramarosszigeten /Beszélgetések szép emlékekről/
Prielle Kornélia fogadta házába és ápolta, akiről igy irt : "Én kevés nappal ezelőtt láboltam föl a kole rából - Prielle Kornélia tudja, mert o szánt meg, s adott ennem." - Aradi fogságából Rózsa Sándor segítségével tudott külföldre menekülni a halálos Ítélet elől. A "római szent birodalmi gróf" rangot viselő - de republikánus szellemű - Teleki Sándor, 1850. május 27-én Párizsból levelet irt Kossuth Lajosnak s ebben, korát meghaladóan leszögezte: "A vallási harcokat megbuktatja a szabadság utáni vágy, a nemzett ségharcokat megbuktatja az összes szabadság utáni vágy s az összes szabadság utáni vágy szülni fogja a társadalmi reformot, azaz szocializmust - ez politikai.két szer-kettő-négyem." Woroniecki Miecislav herceg /1825. III. 7. +1849. X.20./ Az 1848/49. magyar szabadságharc lengyel lovas légiójának és vadászoknak ezredese. Március 15. után ismerkedett meg Petőfivel, akivel később Bem .seregében együtt szolgáltak. A Galíciában állomásozó "János főherceg" nevét viselő dragonyosezredben hadnagy volt, de a polgári forradalom hirére kilépett a császári hadseregből. - 1849. február 2-án Máramaro ssziget en vette át a város lakói által vadászainak adományozott honvédzászlót, melyet Zsibó után a kiegyezésig, a máramarosi Hosszúmező orosz templomában rejtegettek oltárképnek bekeretezve. Schweighofer Amáliát , egy ferencvárosi tanitó lányát, kezdő színésznőként Galíciában ismerte meg. Szenvedélyes szerelem volt, a lány mindig követte. Woronieckit halálra Ítélték és a pesti Fa-téren /ma Ságvári tér/ 1849. október 20-án kivégezték. Emléktáblája a Mezőgazdasági Minisztérium falán látható. - Az Ítélet után a börtönben eskette össze őket egy ferencrendi szerzetes. Sirja - gránit obeliszk - a Kossuth mauzóleum mögött van, a Mező Imre úti temetőben. / Megjegyzésem / az 5. pont alatti Leővey Klára személyi adataihoz: A Máramarosi Lapok 1897. ápr. 11.-15. számában április 9. napját jelölik meg a halál napjaként,
