Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 21. (Budapest, 1986)

Függelék. Színház- és drámatörténeti dokumentumok - Dr. Kovássy Zoltán: Színházi esték Máramarosszigeten /Beszélgetések szép emlékekről/

Klapka György, Asztalos Sándor. Várady a testőrgárdában "Remény" cimen indított kézírásos, magyar nyelvű irodalmi lapot. Görgeyt 6 tanította magyarra, mig Váradyt németre Görgey. Az 1843. évi pozsonyi országgyűlés után /ahol a király kíséretében testőr volt/ kilépett a testőrségből, visszatért Máramaro

sszigetre. Megyei aljegyző, majd ügyvéd. - Az 1848/49. szabadságharcban a máramarosi 105. honvédzászlóalj őrnagy-parancsnoka, majd 1849 nyarán a Kazinczy-hadtest "dandárnoka". /Sirján is ez a felirat./ Zsibónál 1849 augusztusában megtagadta a fegyverletételt és vezetésével mentették meg a máramarosi-Woronieczki vadász-honvédzászlét, mely 1867-ben került a budapesti Hadtörténelmi Múzeum gyűjteményébe. Világos után halálra Ítélték, sikerült külföldre szöknie. Az októberi diploma után, 186l-ben másodalispánná, majd országgyűlési képviselővé választották. Évtizedeken át volt a técsői kerület képviselője. A Balközép vezetőségi tagja. A máramaro

sszigeti műkedvelők vezető egyénisége haláláig. A Szinűgyi Bizottság elnöke. Létrehozója az északkeleti vasútnak, a m.szigeti lövészegyletnek, hitel- és kereskedelmi intézetnek, a könyvnyomdai részvénytársaságnak. A máramarosi újságok állandó tárcaírója. - Prielle Kornélia legbensőségesebb baráti köréhez tartozott. /Várady Gábor, Leővey Klára, Kovássy Albert sirj

ai, háromszöget alkotva, egymás közelében vannak a máramaro

sszigeti református temetőben./ 7. Groschmid Imre /1810 +1867. V. 8./ A máramarosi műkedvelők társaságának kezdettel tagja. Az 1848/49. szabadságharcban nemzetőr őrnagyként vett részt Máramaros védelmében. Világos után súlyos börtönbüntetést kapott. Josefstadból 1856. júl. 14-én szabadult. /Ekkor készült a cellában társaival a fénykép./ Halála előtti években megyei főispáni titkár volt, /Tüdőbajban halt meg./ 8. Kovássy Albert /1822.VI.2. +1878.V.4./ Megyei tiszt, ügyvéd. 1848/49-ben honvédszázados, a debreceni 10. honvédzászlóalj utolsó parancsnoka. Bem tábornok az