Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 21. (Budapest, 1986)

Függelék. Színház- és drámatörténeti dokumentumok - Dr. Kovássy Zoltán: Színházi esték Máramarosszigeten /Beszélgetések szép emlékekről/

lésre, aki június 21-én válaszol: "... köszönöm figyelmedet, hogy rám gondoltál s én örömmel ragadom meg az alkalmat, hogy meglátogassalak. A Suligulit is fogom inni nálatok, a melynek használatát makacs torokbajom miatt az orvosok reám parancsolták." /A Suliguli szénsavas forrás 861 m. magasan, Felsővisón túl, a Vasér folyócska fölötti hegyoldalon van, mely mindig kedvelt kiránduló-hely volt. Én is ittam tiditő vizéből./ Egressy játszotta a "Hamletet, Bánk bánt, Brankovicsot, Garricket, Krum Eliast és a Makrancos hölgy-ben Petruchiót." Zsúfolásig telve volt esténként a szinház. Július 1-én "egy gazdag babérkoszorút nyújtottunk át neki", melyre a "rossz verset" "Várady irta azzal a befejezéssel: "Ily sok diadalmad, e sok könnyekért, Vedd búcsúfohászul e földi babért." Amikor Egressy eltávozott, hosszú esőzés is beköszöntött, s a szinház bizony gyakran kongott. De "eljött Prielle Kornélia és volt újra nagy közönség. Mert nagy yolt az is, a ki eljött, aztán még a - miénk volt; most is az. Az ő Gauthier Margit- jának alakját, hangját most is látom, hallom, látom a könnyeket a közönség szemében, látom az érzékeny hölgysereg siránkozását. Az ő Gauthier Margitja egyetlen volt és marad a maga nemében." - lelkesedik Várady Gábor, aki akkor négy versszakos költeményével adta át Kornéliának, vendégszereplése utolsó napján, augusztus 3-án "az aranyokkal megrakott babérkoszorút." Várady 1859-ben kieszközölte az éveken át betiltott műkedvelő előadásokra a hatósági engedélyt s levelet irt Egressy Gábornak, hogy "küldjön nekünk jelmezeket a nemzeti szinháztól, miután nem kevesebbre, mint Józsika "A két Barcsay" czimü szin/63/ müvének előadására vállalkoztunk*" ' ' Egressy október 19-én kelt "ép oly tréfás, mint szellemdús" levelében irta: "Szerencséd, hogy itthon vagyok, mert különben úgy elutasítanak, hogy azt sem tudod, merre van az ajtó. Nemzeti szinház ruhatára! vidéki műkedvelők részére! Csak azt sajnálom igen nagyon, hogy kedves, tisztelt nődnek nem szolgálhatom vissza a Hamlet-köpenyt." Ugyanis az előző évben Egressy nem hozta el magával a megfelelő jelmezt, s Várady