Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 21. (Budapest, 1986)

Függelék. Színház- és drámatörténeti dokumentumok - Dr. Kovássy Zoltán: Színházi esték Máramarosszigeten /Beszélgetések szép emlékekről/

Évtizedekkel később, 1889-ben, Leővey Klára visszaemlékezését közölte a "Máramaro

s", s ebből tudjuk, hogy a szinpad első függönyének felirata: "

A szenvedő emberiség felsegélésé- sére áldozatot hoz és kér

," - hirdette a műkedvelők nemes célkitűzését. Ez az irás felsorolja a szereplőket: Várady Gábor, Leővey Klára /perlekedő asszonyt játszott/, Keresztényi Eszter, Várady Zsuzsi, "Tamás inast Borsiczky Gyuri kitűnően adta." ^ A tiz éves Prielle Kornéliának életében ez a műkedvelő előadás nyújtott elhatározó fordulatot. Bátran mondhatjuk, hogy itt jegyezte el magát a szinmüvészettel és szerzett, élete végéig tartó, hü barátokat. A művésznő gyerekkorának egyik kedves epizódja fűződik a Kovássy-házban tartott első előadáshoz. Kornélia "kis piros cipőjét Ország Anti, merő szeretetből elcsente egészen addig, mikor mint kis műkedvelő lépett fel, majd mint szinésznő a Tóth István társulatával elhagyta szülővárosát . "

/10/ A másik, el nem mellőzhető esemény, mely a fiatal műkedvelők fellángolását nagyban erősitette, ugyancsak az 1836. évben történt. Mikszáth Különös házasság cimü regényének hőse, gr. Buttler János, ekkor hozta létre 16.666 forint 40 krajcár alapitványi tőkével "a törvénytanitói széket", a máramarosszigeti református jogakadémiát, mert "a nemzet nagy része eddig nem értette a holt nyelven irt törvényeket." Pataky János, a jogi tanszék első tanára, bemutatkozó beszédében kijelentette - ami napjaink közoktatásügyi vitáiban is megszívlelendő -, hogy "a latint érteni kell, de nem okvetlenül beszélni.

M//11// Ezeknek az elveknek a hirdetése termékeny talajra talált a város fiatalságánál, hiszen a liceum diákjai az előző években már a magyar nyelv müvelése és a szinjátszás mellé álltak. A műkedvelők 1837-ben a "Mátyás deák" darabot adták elő, /12/ melynek főszerepét Groschmid Imre játszotta. - Az 1848/49. polgári forradalomban tanusitott bátor kiállásáért, Világos után sok máramarosinak viselni kellett a súlyos következményeket. Az 1856. július 14-i kiszabadulásuk alkalmával, a Josefstadt-i börtön cellájában készült fényképen, az ülő sor jobb oldalán a második alak, a szakállas Groschmid Imre, aki hazatérve ismét bekapcsolódott a műkedvelő előadásokba.