Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 21. (Budapest, 1986)

Függelék. Színház- és drámatörténeti dokumentumok - Dr. Kovássy Zoltán: Színházi esték Máramarosszigeten /Beszélgetések szép emlékekről/

Évtizedekkel később, 1889-ben, Leővey Klára visszaemlé­kezését közölte a "Máramaro s", s ebből tudjuk, hogy a szinpad első függönyének felirata: " A szenvedő emberiség felsegélésé- sére áldozatot hoz és kér ," - hirdette a műkedvelők nemes cél­kitűzését. Ez az irás felsorolja a szereplőket: Várady Gábor, Leővey Klára /perlekedő asszonyt játszott/, Keresztényi Eszter, Várady Zsuzsi, "Tamás inast Borsiczky Gyuri kitűnően adta." ^ A tiz éves Prielle Kornéliának életében ez a műkedvelő előadás nyújtott elhatározó fordulatot. Bátran mondhatjuk, hogy itt jegyezte el magát a szinmüvészettel és szerzett, éle­te végéig tartó, hü barátokat. A művésznő gyerekkorának egyik kedves epizódja fűződik a Kovássy-házban tartott első előadás­hoz. Kornélia "kis piros cipőjét Ország Anti, merő szeretetből elcsente egészen addig, mikor mint kis műkedvelő lépett fel, majd mint szinésznő a Tóth István társulatával elhagyta szülő­városát . " /10/ A másik, el nem mellőzhető esemény, mely a fiatal műked­velők fellángolását nagyban erősitette, ugyancsak az 1836. év­ben történt. Mikszáth Különös házasság cimü regényének hőse, gr. Buttler János, ekkor hozta létre 16.666 forint 40 krajcár alapitványi tőkével "a törvénytanitói széket", a máramaros­szigeti református jogakadémiát, mert "a nemzet nagy része ed­dig nem értette a holt nyelven irt törvényeket." Pataky János, a jogi tanszék első tanára, bemutatkozó beszédében kijelen­tette - ami napjaink közoktatásügyi vitáiban is megszívlelen­dő -, hogy "a latint érteni kell, de nem okvetlenül beszélni. M//11// Ezeknek az elveknek a hirdetése termékeny talajra talált a város fiatalságánál, hiszen a liceum diákjai az előző években már a magyar nyelv müvelése és a szinjátszás mellé álltak. A műkedvelők 1837-ben a "Mátyás deák" darabot adták elő, /12/ melynek főszerepét Groschmid Imre játszotta. - Az 1848/49. polgári forradalomban tanusitott bátor kiállá­sáért, Világos után sok máramarosinak viselni kellett a súlyos következményeket. Az 1856. július 14-i kiszabadulásuk alkal­mával, a Josefstadt-i börtön cellájában készült fényképen, az ülő sor jobb oldalán a második alak, a szakállas Groschmid Imre, aki hazatérve ismét bekapcsolódott a műkedvelő előadásokba.

Next

/
Thumbnails
Contents