Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 21. (Budapest, 1986)

Amerikai drámák a magyar színpadokon 1945 után - Bóna László: Amerikai-magyar közös emberáldozat. /David Rabe: Bot ás gitár c. drámájának 1974-es Pesti Színházi bemutatója/

egyetlen emberáldozati szertartás, ritus. Emberáldozat, az áldozat ősi kultikus értelmében, és rituális, amennyiben az egész dráma nem más mint a szülés, lét, vérrokonság, múlt alapkérdéseinek újrajátszása. A szinjáték motivumai mind ezen emberáldozati rituálé kultikus kellékei, a fehér bot, sámánbot, isten ostora, a hatalom jelképe, papi pásztorbot, azaz, mint minden hatalomjelkép a fallosz-ábrázolások transzformációja, amire szintén konkrét jelenetet láthatunk igazolásként. A fény képezés teremtő-gesztusa, a halottá merevített élők mitologikus motivuma, a fotókká merevitett múltbeli figurák a jelent is múlttá merevitik, minden élőt tárggyá tesznek, a fotó a halott ősöket megjelenítő istenszobrok, bábuk, maszkok, bálványok jelrendszerének modern transzformációja. A jelek bineáris oppozició-sort alkotnak, David megtagadja az ételt /freudista szimbólumok is ezek egyben, mint az élet elfogadásának vagy elutasításának jelképei/, Rick viszont folyton éhes, David egészségtelen, testi fogyatékos /a testi fogyatékosság a halott ként létező, vagy a halált magában hordó lét jele a mitikus jelrendszerben/, a többiek egészségesek, de ahogy fog rajtuk a rontás, úgy romlik az egészségük, még a televizió is megvakult, mint David, hangja van, de képet nem ad. Kettős szembeállásban van a fény és a sötétség, a megvilágosodás és a meg vakulás /a vakot a pap isten mindentlátó tekintetével fenyegeti/, a futás és a mozdulatlanság /az apa jó futó volt, a halottakat csomaghoz hasonlítják, akiket szállítani kell/. A halál mai képe a teherautókonvoj, ismét modern transzformációja a legarchaikusabb halál-ábrázolásoknak. A moszkvai és a magyar bemutató is megpróbálkozik azzal, hogy ezeket a jeleket átvegy és az emberáldozati szertartás rituális-mitológiai rétegeit megszólaltassa, de ezek ha nem felelnek meg a magyar vagy szov jet specifikus tömegkulturális mitológiai jeleknek, csak egy pszichologizáló folyamat mélylélektani szimbólumaiként vannak jelen, akkor nem működik a mitosz lételméleti alapszintje, az emberáldozat nem vált meg senkit. A szovjet változatban David szobája gyerekszoba, amiben David gyerekkori játékával, méghozzá bohóccal játszik. A bohóc európai szinházi jele a megszégyenített megváltónak, a megalázott látnoknak, istennek.