Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 20. (Budapest, 1986)
Fuchs Lívia: A csodálatos mandarin a magyar színpadokon /1956-1985/
elfeledkezne róla, hogy mi is történik itt azokkal a férfiakkal, akiket ó vezet be. Tétova gesztusokból, valódi vonzalomból szövődő, s heves vággyá erősödő találkozásukat megalázóan s durván szakitják félbe a Csavargók, akiknek fogytán a türelmük: a Lány ma még nem keresett egy fillért sem. Majd megfojtják dühükben, ütni-vágni kezdik ez egyre nyilvánvalóbban lázadozó Lányt, amikor a hidon feltűnik a közeledő Mandarin * A furcsa gyolcs-ruhába szinte bebábozódott Mandarin nem a többi vendég által is használt bejárati lépcsőn érkezik a szobába, hanem a hátsó függönyt feltépve toppan be. Másságának ez a jelzése utal Seregi korábbi megoldására. Ami azonban az első megfogalmazásban központi dramaturgiai szerepet kapott - hiszen a humánumot, a vágyakat és akaratot süritő szimbolikus Ember-Mandarin sem a sejtelmes ajtók egyikén lépett be, hanem a semmi végtelenségéből bukkant elő - az most indokolatlan, s erejéből is vészit, hiszen végig látni a titokzatos idegen közeledtét, s egyben azt is, ami a szobában eközben lejátszódik. A kontra punktikus pózban, s irányultság nélküli tekintettel lecövekelő Mandarin előtt a Csavargók készségesen hurcolják ide-oda a Lányt, mintegy felkínálva az áldozatot. Az idegen azonban nem él a lehetőséggel, leül, s moccanatlanul vár. A Lány ekkor tétován próbál a kedvében járni a különös vendégnek, de hiába. Végül felülkerekedik benne a düh, a szajha dühe, aki képtelen hatni egy férfire. Indulatában üti, pofozza a vendéget, majd a keringőre már szinte tébolyultan kinálja önmagát. A Mandarin eleinte csak egy-egy gesztussal reagál a Lány akcióira, ekkor azonban robbanó szenvedéllyel veti magát a Lány után. Seregi - a hazai táncszinpadokon először - tánccal ábrázolja a mozduló Mandarint: a hajsza a Mandarin rövid, de mintegy a robbanást előkészítő variációjával indul. A koreográfia sodrásával, dramaturgiai tisztázottságával - s a Mandarin belépésének kisebb hatása ellenére is - eddig egészen kiváló; a hajszától kezdve azonban a vezérlő gondolat elvész, s a fokozódó brutális effektusok lépnek előtérbe. Seregi - mint nyilatkozta - a grand guignol jelleg felerősítését tartotta a kor követelményének.
