Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 20. (Budapest, 1986)

Fuchs Lívia: A csodálatos mandarin a magyar színpadokon /1956-1985/

Seregi - mint 1970/71-ben ia - azt állitotta: "Igaznak érzem azt a feltételezést, miszerint a zseniális balettzenék örökóletüek, a rájuk készült koreográfiáknak viszont többször is meg kell újulniuk. Bartók Béla szinpadi muzsikái pedig szinte sorsszerűén megkövetelik a magyar koreográfusoktól, hogy időről-időre újrafogalmazzák a baletteket. Harangozó Gyula is többizben újrarendezte mindkét darabot, mig eljutott végső megfogalmazásukig. ' A

Z ú$ Mandarin - Seregi elképzelései szerint - ismét táncjáték lett, de ezúttal nemcsak Bartók muzsikájához, hanem Lengyel Menyhérthez is hűen, jobban mondva A csodálatos mandarin grand guignol jellegéhez, mert "a mai szinházmüvészet eljutott odáig, hogy minden, a partitúra születése óta fellelt szinpadi nyelven kifejezheti a mandarint.

"'^/ Seregi részletesen is beszélt új elgondolásáról, arról, hogy a nyolcvanas évek elején nem a vágy katartikus erejének ábrázolását tartja korszerűnek, hanem a kegyetlenség, a brutalitás már-már naturális megjelenítését, hogy végül is hü lehessen Bartók eszméihez. Elgondolását azért is érdemes felidéznünk, mert Seregi koreográfiája ezúttal nem váltotta valóra terveit. "Ahhoz, hogy egy olyan új Mandarin

t csináljak, ami nem is harangozol, de azzal sem vádolható, hogy •Seregi önmagától plagizált', rájöttem, csak egyet tehetek. Vissza kell mennem ismét Bartókhoz és Lengyel Menyhérthez, talán még alaposabban, mint az első változat idején, nem elvetve, hanem koncepcióvá érlelve a szövegkönyv egyértelmű, vad naturalizmusát. A dühös szinház, a kegyetlen szinház, a krimi és a sci-fi korában ugyanis csak akkor lehetek igazán korszerű, ha szó szerint értem és megmutatom a szövegkönyv húsba vágó utasításait. Az olyanokat, hogy a bőr reped, hogy test nyekken, és a kés hegye a Mandarin hátán jön ki. Véres krimit kell csinálnom, okos, rámenős, mai utcalánnyal, dandy-eleganciájú stricikkel... Ha jól odafigyelek a zenére, akkor abból is kihallom a nyilt, leplezetlen erőszakot, a valódi összetűzéseket, és észreveszem a markánsnál markánsabb figurákat. Verekednek? akkor szakadjon, törjön minden; gyilkolnak? - ömöljön a vér, és szennyezze be a bútort, a ruhát, a padlót, mint egy mai nyugati krimiben. A maguk ri-