Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 20. (Budapest, 1986)

Fuchs Lívia: A csodálatos mandarin a magyar színpadokon /1956-1985/

apró láncócska ós csüngő csecse-becse vibrál-remeg a testén, amely igy szinte lemeztelenítve - s lobogó hajjal koronázva maga a hivatásos érzékiség. /A Lány a tánc-központú elgondolás miatt spicc-cipőt viselt. Emlékezhetünk, hogy Harangozónál a kis ruhához sima lapos cipőt kapott, Ecknél pedig tüsarkűt, amelyet aztán szinte letépett a lábáról./ Sereginél az Öreg gavallér silány kis kéjsóvár alak. A Diák majdnem megússza a kalandot, olyan óvatos. A lehatárolatlan, kintet és bentet egybemosó térben a Lány a harmadik csalogatót a szinpaá előterében járja a még ismeretlen, de félelmetes léptekkel láthatatlanul közeledő vendégnek. /Ecknél ez a "kifelé" való csalogató dramaturgiailag előkészitettebb volt, hiszen a siető tömeg, a villogó fények és a csalogatók alatt a többi utcalány szerepeltetése miatt a nézőtér már a mü kezdetétől bekapcsolódott a történetbe./ E negyedik "fal" megnyitása is a Mandarin döbbenetes hatású betoppanását készítette elő: a Mandarin - akinek eleinte csak félelmetes sziluettje látszik - mintegy az ajtókat megkerülve a kozmosz végtelenségéből érkezett a földi pokolba. Seregi Mandarinja semmiféle keleties jelleget nem hordozott. Hatalmas köpeny burkolta testét, a feje tökéletesen "kopasz" volt, mindez mégsem utalt keleties voltára. Seregi szándéka "ne kuriózum, furcsaság, vagy félelmet keltő óriás, afféle gólem legyen a mandarin, hanem inkább nemes indulatokat hordozó ember, aki töretlen és letörhetetlen akarattal küzd egy /IV elembertelenedett világban azért, hogy társra leljen"' - nagyszerűen megvalósult a Mandarin alakjában, s ez az "Ecce Homo" elgondolás a mü egész kicsengését újszerűvé tette. A Mandarin, a mozdulatlan idegen különösségét és félelmetességét /mint Eck Imre/ Seregi is a környezet ideges vibrálásával, kapkodó reagálásával érzékeltette. A Mandarint három halála közben - mialatt gátat és ellenállást nem ismerve a Lány után veti magát - a Csavargók megfosztják egyetlen "kincsétől", óriási köpenyétől. Ekkor derül ki, hogy a Mandarin "meztelen". Lecsupaszított teste a győztes életerő és a kiszolgáltatott esendőség egybemosódó jelképe - s egyben