Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 20. (Budapest, 1986)

Maácz László: Kísérlet egy művészportréra: Rábai Miklós

Életrajzi vázlat Szerelemgyerekként jött a világra, vagyis - a kor hivatalosan goromba kifejezésével - törvénytelen gyereknek született. Ezek a kifejezések ma már szinte semmit nem jelentenek, a húszas-harmincas években azonban könyörtelen társadalmi diszkriminációt takartak, s a gyereket akár fél életén át végigüldözte "nemtörvényes" léte, iskolatársai vagy falubelijei gúnyolódása. Rábai erről a komplexusról később sem nyilatkozott részletesen. Státusát nem tussolta és nem propagálta, egyszerűen elfogadta, amit el kellett fogadnia. Igy a családi létnek erről az oldaláról nemigen tudhatjuk, hogyan motiválta későbbi életét és magatartását. Más momentu mok viszont - hogy "mibe született bele" - mégis említést érdemelnek. Mindenekelőtt az a tény,hogy haláláig Békés megyeinek vallotta magát, elsősorban békéscsabainak. A terpeszkedő dél-alföldi város, amelynek nyelve még a húszas-harmincas években is erős keveredést mutatott - jeléül annak, hogy a XVIII. században Haruckern bárótól telepitett szlovák familiák nyugodtan őrizhették tradíciójukat az útjára induló fiatal embert megajándékozta a szülőföld élményével és szeretetével. Furcsa dolog ez, mert Békéscsaba soha nem nyújthatta a Mátra vagy Baranya vidékének megejtő változatosságát. Az egész Békés megye könyörtelenül lapos, ám mégis megadhatta a szülőföld kedves sokoldalúságát. Gondolom, az ide-oda kanyargó, gátakba szorított élő és holt Körösökkel. Rábai erre később célzott is, felidézve gyerekkorából a gátépitő, cölöpöket sulykoló munkások, kubikosok trágár munka dala it, s könnyen lehet, hogy a hatvanas évek elején komponált Hajnalodik c. egyfelvonásosának kubikosmunkatánca épp ebből az emlékből táplálkozott. Az álmos és mégis élő alföldi kisváros más élménnyel is szolgált, különös jeléül annak, hogy a tradíció és a civilizáció hogyan testvériesülhet minden zökkenő nélkül. Mert a rossz ivóvizek ellensúlyozására fúrott artézi kutak Csabán is amolyan lokális társadalmi gócpontokká fejlődtek: esténkint az utcasarkokon a kannával vizért küldött gyerekek,