Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 20. (Budapest, 1986)

Pór Anna: Találkozások /Tánc és színház/

nyéhez. Ugyanígy olvadtak bele a játékba a régi harci táncok, illetve a nomád pásztorélet fennmaradt eszközös táncai is. Újra felfedezhettük, hogy a népszokásokhoz, szertartásokhoz kapcsolódó táncaink a drámai közegben eredeti funkciójukhoz közel álló szituációkban alkalmazva milyen meglepő erejű új energiákkal töltődnek fel; az értő rendezés dimenziót növelő szcenirozásával egyetemben monumentálisan ható jelzésekké, egyértelmű képzeteket hordozó szimbólumokká növekedtek. Mindebben tagadhatatlan volt Jancsó Miklós filmjeinek, szimbólumrendszerének hatása. A zöld füvön közeledő-távolodó sorok, tömörülő szétszóródó menetelések az ő képsorait idézik. Akárcsak a Koppány "felnégyelését" jelképező nagyvonalú szimbolikus koreográfiai kép. /A koreográfia stilizációs rendszerének Jancsó Miklós filmrendezéséhez kapcsolódó eszköztárára még a későbbiek folyamán visszatérünk./ A táncban, pantomimban, zenében gondolkodó rendezők egyik legmarkánsabb egyénisége kétségkívül Ruszt József

. Grotowski rit us-színházához való vonzódása ismeretes. Az 1984-es évad egyik legmegrenditőbb előadását Babits Mihály verses tragédiáját a Lao dame

iá

t Ruszt József rituális misztériumként rendezte meg. A dráma pantomimikus táncos előjátékkal mindvégig koreografált

an került szinre a Várszínházban. A tragédia csúcspontjának szinte elviselhetetlen eksztázisig fokozódott őrjöngő jelenetében, amelyben Laodameia a holtak birodalmából visszaperli, visszavarázsolja holt férjét, Laodameia /Hámori Ildikó/ döbbenetes erejű rituális varázstáncot cerebral. Ruszt József a halált legyőző szenvedély pantomimikus ábrázolásban eljutott, a szinház és tánc határvonalát átlépve, A csodálatos mandarinn

ak színészekkel való előadásáig. Mint ismeretes olaszországi pantomimversenyen dijat is nyert vele. A mozgás-stilizálás korszerű eszközeit kereső hazai rendezők számtalan érdekes, vagy éppen kiváló előadásáról kellene még szólnunk e téma kapcsán; elég talán a Katona József Szinház egyes produkcióira, a kaposvári, szolnoki alkotóműhelyek mun-