Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 20. (Budapest, 1986)

Pór Anna: Találkozások /Tánc és színház/

említendőket korántsem tartjuk sem egyik, sem másik szinpadi műfaj szempontjából egyedül űdvözitő irányzatoknak, sem pedig magát a jelenséget egyedüli művészi kritériumnak. Vagyis az oratorikusan előadott, statikus szinjátszás is lehet a maga stilusában tökéletes nagy szinház, mint például a Commédie Française hagyományos monumentálisan ható Corneille előadá­sai. Valljuk, hogy az európai szinjátszás és színészi mester­ség egyik alfája-omegája ma is a beszéd, a dikció magasren­dű kifejező ereje. Mint ahogyan a táncművész etben a legmaga­sabb művészi-technikai mesterségbeli felkészültséget igénylő "abszolút táncot", legyen az akár Balanchine alkotta stilusú szimfonikus balett, vagy Duncan és Graham nyomdokain haladó "modern danse" stílusban megfogalmazott, puszta függöny előtt, koncertpódium-szerüen előadott tánckompozició, mindenkor egya­ránt a táncművészet csúcsai közé sorolhatónak tartjuk. A két műfaj keveredése, találkozása önmagában nem érték, nem is mér­ce, csak a meghatározott művészi koncepció szolgálatában vá­lik érvényessé. A színész agyonmozgatása olykor az alakítás laposságát, a rendezői koncepció ürességét palástolja. Míg a másik műfajban a táncosok szcenikai hatásokkal, emelőkkel, süllyesztőkkel, fénnyel, vetítéssel, leplekkel való túltámo­gatása " olykor a koreográfiai leleményt, a vérbeli táncos vénát, vagy a szakmai felkészültséget próbálja helyettesíteni. A két műfaj találkozásának néhány hazai példáját egy alakulóban levő szinházi formának az "összmüvészeti", "Gesamtkunstwerk", vagy "totális" szinház különböző irányú megközelítéseként emiitjük meg. A mozgásszínház viharos hazai áttörése a közelmúltban legfeltűnőbben két jellegzetesen prózai szinházban, egymás­tól merőben eltérő stilusban és előadásban jelentkezett. A Madách Szinházban közismerten 2 éve diadalmaskodik zsú« folt házakkal a Macskák T.S. Eliot és A. Lloyd Webber Lon­dont és a Broadwayt meghódító musicalja, a másik póluson, a Várszínházban a Csiksomlyói passió sajátosan magyar népi színjátszásra és a folklór hagyományra épitő előadása az utóbbi évek egyik legnagyobb szinházi eseménye. A két előa­dás két egymástól merőben eltérő világot képvisel, más kö-

Next

/
Thumbnails
Contents