Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 20. (Budapest, 1986)

Fuchs Lívia: A csodálatos mandarin a magyar színpadokon /1956-1985/

kus méretű csőrendszerből áll, ahol a Lány és a Csavargok mintegy az emberi világból kiszakitva, a lét alsó régióiban egzisztálnak. Az öreg Gavallér és a Diák is e csövek nyilasain érkezik a Lányhoz. A színpadképnek "lenyűgöző hatása van, kivált amikor a Mandarin jelenik meg világossárga kimonóban: megjelenését a csövek fényköréből kilépve sokszorosan felnagyítja misztikus kisugárzása. " A Lányt körűivevő csvargók között egy rocker-lány is van, aki szadizmusban és perverzitásban szinte túltesz a férfiakoia. "Ez a bőrbe öltözött kvartett személyesiti meg a hideg brutalitást, a kinzás felett érzett gyönyört." A négy csavargó mellett a Lány szerepe kicsit háttérbe szorul. Mégis, az agyonütést, a villamosszékben elszenvedett halált és a vizbefojtást is túlélő Mandarint a szerelemre képessé vált Lány karjaiban éri a megváltó halál. //A bemutatóról képriport jelent meg a Táncművészet 1981/7. számában/ Mint látjuk, az 1980-ban megvalósult Mandarin lényegében azonos gondolatkörben fogant, mint Imre 1968as tervei. A hosszú prológus feltehetően a nyugat-európai szinházi irányzatok hatását viseli magán, mig a szinrevitel szinte az összes többi lényeges ponton kivéve a Lány megkettőzését - megegyezik azzal, ahogy Imre még 1968-ban elgondolta A csodálatos mandarin szegedi szinre állítását. A módosulás koreográfiai rétegéről természetesen nem szólhatunk, hiszen épp az eltelt tizenkét év alatt ismerkedett meg Imre Zoltán a modern tánc irányzat okkal és tánctechnikákkal, és ahogy egykori mesternője, Nádasi Marcella állitja: "Látta a különböző európai és amerikai stilusokat, megemésztette őket és ... teljesen mást csinált. Müveinek fő vonása az eredetiség, és hogy nagyon különböznek egymástól." /Nádasi Marcella: A koreográfus Imre Zoltán a Táncművészet

, 1980/8.sz.