Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 20. (Budapest, 1986)

Fuchs Lívia: A csodálatos mandarin a magyar színpadokon /1956-1985/

merevségünek ábrázolják - ezúttal tánccal fejezi ki idegenségét. Ruszt színpadán jgy a hangsúlyozottan köznapi - "természetes" mozgású - környezetből mozgásának "táncos" stilizáltsága emeli ki a más eszméket és erkölcsöt hordozó Mandarint. A Lány a gyilkosságok alatt - a M

an

darint párnákba fojtják, megkéselik és lábánál fogva a kapura akasztják - nem őszin tén szorong. Mintegy tudomásul veszi a rituálé stációit, s az utolsó pillanatig sem hiszi, hogy a Mandarin "belehalhat" abba, ami számára és környezete számára ismeretlen: az érzések, a vágy, a hit akarásába^ a küzdelem vállalásába. Ezért megrázó a darab zárópillanata: a Lány a gyengéd ölelés és meghitt simogatás után az átélt csoda kábulat

aval s rettenetével a szemében kuporodik a "férfiak" sivár székére a kapuban. Ruszt némajátéka borotvaélen táncol, mert a testbeszédhez - ha tánctudás nem is, de - testkultúra mindenképpen elengedhetetlen. Főszereplői - mindenekelőtt a Mandarin és a Lány - maradéktalanul képesek megvalósítani az intenziv némajátékot, mig a bevezető és záró szertartás résztvevői mozgásukkal és jelenlétükkel kivül maradnak a mitikus történet auráján. Ennek pedig csak egyik oka e szerepek megkoreografálatlansága. Inkább attól maradnak idegenek e közegben, hogy testük a rituálé stilizációját, a jelentéses jelenlétet nem képes megvalósítani, holott néma

! játék esetében - a fények és kellékek segítségével - csakis a test beszélhet. A csodálatos mandarin - kölni bemutatóját követő - közel hat évtizedes hazai történetében két szakasz különithető el. Egyrészt évtizedekig folyt a küzdelem azért, hogy a zenemű egyáltalán szinpadra kerülhessen

, később pedig már azért, hogy Bartók szellemében valósulhasson meg a zene táncszinpadi inter

1 pretációja. Ez az első periódus Harangozó Gyula 1956-os változatának budapesti bemutatójával zárult. Csak ekkor, A csodálatos mandarin hiteles és korszerű koreográfiai megfogalmazása után indulhatott el az a második periódus, amelynek során a magyar szinházak - korszakonként és