Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 19. (Budapest, 1986)
Nánay István: Amatőr színházak tündöklése és bukása
baloldali darabokról, szinházi kiserietekről, amelyek NyugatEurópában, avantgárdé színházakban, amatőr együtteseknél, sőt igazi színházakban is, sikert érnek el. Ezeknek egy része anarchista jellegű, más része konstruktivabb, azonban mindegyik egy meghatározott környezet számára készül, konkrét tartalommal. Amikor a Hair fiataljai eltépik a behívóikat és megtapossák az amerikai zászlót, amikor Peter Weiss darabjában egy adott összefüggésben lázadnak őrültek, rabok vagy gyarmatok elnyomottjai, amikor a Living Theatre előadásain szétverik a nézőteret, amikor amatőr diákelőadások szerte a világon általában lázadnak környezetük ellen, mondván: hogy mindaz, ami ezt az elfáradt, elpuhult, begyöpősödött polgári világot felrázni képes, mindaz hasznos, mindaz, ami az establishmentet bombázza sokkoló színházával, az mind jő valamire - akkor nekünk itt tizasr és százszor meg kell gondolnunk, hogy jelentheti-e ugyanaz ugyanazt Magyarországon 1972-ben, mindannak Összefüggésében, amit az elmúlt ötven év alatt átéltünk, öszszefüggően azokkal a tudatképződményekkel, kondicionált reflexekkel, áthallásokkal, amelyek bennünk élnek. Nyilvánvaló, hogy nem jelenthetl. n ' 2 ^ Érdemes felfigyelni arra, hogy az állandóan visszatérő "mumus", a Ha Ír néhány év múlva filmszínházainkban volt látható, hogy az álszent módon ostorozott meztelenség mára elöntötte filmjeinket, színházi előadásainkat, tévéjátékainkat, s eltűnődni azon, vajon hogyan, milyen mechanizmus alapján szelídültek meg idővel a hajdan botrányosnak Ítélt, úgymond idegen ideológiai talajból kinövő külföldi sikerek, s vajon az itthoni bemutatók /például a Macskák/ hordoznak-e az eredetitől eltérő, csak nekünk szóló mondandót? De érdemes felfigyelni arra a vitamódszerre is, amelynek alapján például az anarchia bizonyos filozófiai-ideológiai irányzatainak kétségtelenül elitélendő voltára utalnak, de elhallgatják azt, hogy az a bizonyos jelenség - esetünkben például az anarchia - hogyan jelenik meg a művészetben itthon, egyáltalán megjelenik-e, vagy csak álhírek, hallomások, torzított információk - aki Grotowskit világfájdalmasnak titulálja, az aligha ismeri az előadásait! -
