Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 19. (Budapest, 1986)

Nánay István: Amatőr színházak tündöklése és bukása

egyformán használták/, újságpapír /előbb e fekete háttérfüggönyön keresztet raktak kl belőlük, majd étel, megették, végül szemét, amely elborította e színpadot/ segítségével Idézték fel e furcsa passiójátékot, tiltakozásul mindenfajta testi és lelki terror ellen. Az Orfeó Stúdió első jelentős előadása Jorge Semprun A háborúnak vége cimü regényéből készített Etoile volt. A megosztott spanyol kommunista párt belső problémáit és a párizsi diákok anarchista terveit tárgyaló történettel erre kereste ez együttes a választ, hogy lehet-e forradalmat úgy csinálni, hogy a vezetés elszakad az akcióktól, ha Íróasztal mellől irányítják a harcot, hogy járható út-e az anarchia, s hitet tettek amellett, hogy kis és nagy ügyekben előbbre jutni csak gondolkodva, eszmei és gyakorlati sémáktól mentesen, az élet változásaira reagálva lehet és kell. Itt is csak néhány kellék volt, az újságpapír mellett ezúttel székek, amelyek hol autót, hol temetőköveket, hol párizsi metrót - melynek felidézésében az a gyönyörű hangmegoldás is segített, hogy a szereplők több szólamban mondták-dalolták a párizsi metróállomások nevelt - vagy vizsgálati helyiséget jeleztek. Alakalmazták már a szimultán játékot,,ami csak később lett egy-egy előadásuk meghatározó formai jegye, A következő előadásuk,a Vurstli - kollektiv alkotás, egy szigorúan szerkesztett belső logikájú epiződsor volt, A mechanikus munkát, a bérfizetést, a fizetési cédula elfogyasztásával jelzett munkaerő-újratermelést bemutató jelenetek után a mindennapos egyhangúságban élő embereket a munkavezető-vurstlikalauz a vasárnapi vágyak netovábbjába repítette. "Minden meg lesz mutatva, minden meg lesz megyerázva!" A hullámvasút, a céllövölde, a ringlispíl, a kötéltáncos, a láncszakitó erőművész, ez elvarázsolt kastély, S a körhinta forgását nézők úgy érezték, röpülnek; a céllövöldében a szerencsét próbálók nem vették észre, hogy becsapták Őket, s a nyertes, aki nem is lőtt, mégis övé lett a csákó - cinkosává vált a céllövöldósnek; e hullámvasút visongó, egymásba fogódzó közönsége eltorzult pofájú, hangot kiadni sem tudó tömeggé vált; a vaslánckordon