Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 19. (Budapest, 1986)

Nánay István: Amatőr színházak tündöklése és bukása

galacsínokkal dobálva a handke! nyelvi fordulatok tűrhetetlenül agresszív ismételgetésévelj az improvizativnak tetsző, mégis kötött koreográfiájú erőteljes mozgással lerohanták a nézőket. Az előadásra - a szokatlansága miatt - a különböző összetételű közönség eltérően reagált. Egyetemista törzsközönségük értő partnerükké vált, megérezte, hogy a műsorral a huszadik század tragédiájáról, az embert lebénító gondolattalanság, a sablonos gondolat- és érzelemvilág veszélyeiről, s a mindkét jelenséget mozgató embertelenségről akart szólni az együttes. De például 1971-ben Balassagyarmaton, ahol pedig az irodalmi színpadi fesztiválon többé-kevésbé szakmai közönség ült, a nézők nem tudtak mit kezdeni az előadással, s a helyiek és a vendégek többsége felháborodva tiltakozott a produkció ellen. Az ilyen fajta előadások egyik célja éppen az emóciók, a lefegyelmezett indulatok felszabadítása, de ezt akkor és ott nem értékelte sem e zsűri, sem a közönség. Az a fesztivál különben is nevezetesen hírhedt, mondhatni botrányos volt. A szegedieken kivül szintén heves ellenállást váltott ki e zalaegerszegi Reflex Szinpad Che Guevara-műsora és a Vári Szinpad Weöres-összeállitása. A dél-amerikai mesevilágot idéző történetbe ágyazott Che-dokumentumok, ahogy az egészet a táborozó gerillák felidézik, nyilvánvalóan tisztelgés volt a forradalmár emléke előtt, szinházi lecsapódása annak a lelkes Che-kultúsznak, amit például a zenében hazánkban is széles körben tapasztalhattunk. Ám Balassagyarmaton a zsűri egy része azzal vádolta a csoportot, hogy kritika nélkül magáénak vallja a forradalmárt s az importált forradalom eszméjének szálláscsinálőja akar lenni. Talán mondani sem kell, hogy a vádak nem voltak helytállóak, de az eset jő példája annak, hogy egyesek hogyan csúsztatták politikai sikra a művészi problémákat. Ennek a műsornak is számos művészi megoldatlansága volt, ám ezekről érdemben sem akkor, sem máskor nem lehetett igazán és nyiltan beszélni, mert a művészi fenntartások azonnal a politikai tisztázatlanság látszatát kelthették az amatőr színházakat ferde szemmel nézők nem kis tábora előtt. Ez a