Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 19. (Budapest, 1986)
Nánay István: Amatőr színházak tündöklése és bukása
berobbant az amatőr színjátszásba, amikor az első kazincbarcikai fesztiválon bemutatta egy kis falu, Mágocs együttesével Peter Weiss Mockinpott úr kínszenvedései cimü előadását. Az élményről Kazán István, a zsűri tagja igy irt: "Ugy éreztem, hogy ezt a müvet csak igy lehet eljátszani. A magyar cirkusz hagyományaira épülő maszkokban, ötletes játékkal, tiszta beszéddel, kitűnő alakitások sorával jó hivatásos szintű produkciót láttam. Ebben az előadásban jelen volt az a kötelező mértéktartás, amely minden igazi alkotásnak kritériuma. A rendezői ötletek nem nyomták el az irodalmi anyagot, hanem kifejezőbbé, hangsúlyosabbá tették. A találékonyság, a csoport lehetőségeinek felmérése, az Ízléses előadásmód tette kitűnővé az előadást. Jt Bagossy további munkáit is a találékonyság és a tudatosság kettőssége határozta meg. 1974-től a Pécsi Amatőr Színpadot vezette, s ott születtek Dürrenmatt: Pillanatkép egy bolygóról , Rozewicz: Kartoték /1974/, Maeterlinck: Vakok /1975/ Audiberti: Arad a gazság /1976/ cimü előadásai, illetve a középiskolás tananyaghoz igazodó sorozata: Szophoklész: Antigoné /1977/, Molière: Fösvény /1978/ és Csokonai: Karnyóné /1980/. A világos drámaértelmezés, a darabok előadáshagyomány8inak felülvizsgálaté, a magas szinvonalú, professzionalista igényű szinészi játék, a mának szólás parancsa szabták meg az előadások jellegét, amelyekre általában a kitűnő mozgáskarekterizálás, a cirkuszi forma felidézése volt jellemző. A hosszú ideig állandó összetételű együttes működése az amatőr keretek szűkössége miatt egyre nehezebbé vált, készitettek még néhány olyan előadást, amelyben a társulat magján kivül hivatásos szinészek is részt vettek, de mert ez 8 kooperáció sem hozott megoldást a társulat gondjaira, 1980-ban az együttes felbomlott. Bagossy a Pécsi Nyári Szinház igazgatója lett, a szinészek pedig a hivatásos-amatőr létforma köztes területén keresik a helyüket. A Műszaki Egyetem Vári Szinpada mindenekelőtt a költészet szolgálatát tekintette feladatának. Debreczeni Tibor és együtte se nevéhez a mimetikus, illetve a szertartásos oratórium müfa-