Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 19. (Budapest, 1986)

Nánay István: Amatőr színházak tündöklése és bukása

tett, csupán gyönyörködtetni skart, tehát végsősoron kulináris szinház volt./ Az 1973-ban játszott Befalazott asszony lényegében a Passió eszköztárát használta fel, de ezúttal a népballadák ősi világában keresve az archetipikus momentumokat. Nem szinpadon, hanem szobaméretü körszinház-f ormában játszották az előadást, s ez új feladat elé állitotta a színészeket, hiszen még annyira sem lehetett szokásos szinészi megoldásokat alkalmazniuk, mint a szinpadon, itt egy újfajta, a szinész teljes fizikai és pszichikai jelenlétén alapuló játékra volt szükség. Ezt már más együttesek kezdték elsajátítani, az akkori Universitas tagjainak ez még ismeretlen volt, az előadás a szinészi stilusbizonytalanságok miatt felemásra sikerült. A harmadik jelentős Ruszt-rendezés az 1974-es Arisztophanész madarai volt, amelynek szövegét Arisztophanész Madarak c

imü darabja nyomán közmondásokból, szólásokból, az elmúlt évtizedek szlogenjeiből szerkesztette Katona Imre. A darab sajátos commedia dell* arte stílusban az ötvenes évek eseményeivel való kritikus szembesülés volt. /A darabot hamarosan le is kellett venni a műsorról, az együttes közel két évig nem működött, majd 1976-tŐl Katona Imre vezetésevei az addigiaktól eltérő, egészen más úton kezdett dolgozni./ Az egyetemi együttesek mellett az amatőr szinházak közé diákcsoportok éppen úgy tartoztak, mint munkás színpadok. A közülük való válogatás bevallottan szubjektív, de az összkép lényegét nem torzítja. Bácskai Mihály Szentesen, Leszkovszky Albin Sárbogárdon teremtett olyan középiskolás szinpadot, amely méltán vált hiressé az országban. Bácskai Mihály tanár-rendező pályája a szinjátszás harmincéves történetét illusztrálja s kezdetben, az ötvenes évek közepe táján színdarabokat mutatott be diákjaival, majd az irodalmi szinpadi mozgalomban is értékes műsorokat készitett, s a hatvanas évek második felében a pódium-műfaj egyik megteremtője lett. Együttese sohasem csak szinjátszó csoport volt, hanem a gimnázium, a diákság gondolkodásának egyik erjesztője, irányitója, s nemcsak a szinházi élet számos egyéniségének adott életre szóló útravalót, de a szellemi élet más te-