Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 19. (Budapest, 1986)
Kovács Léna: Ny. Ny. Jevreinov munkássága /1879-1953/ - pályakép
az izlése, hogy "maradj fönn évszázadokon át, olyan gyönyörű vagy", mi volt az az "Önmaga szinháza", amit nem szégyellt a hozzátartozói előtt"./42/ Eg y elképzelt párbeszédben Jevreinov lefesti egy napját, amelynek minden pillanata színház: reggel felölti a "kultúrember" szerepót, s azután egész nap ennek megfelelően játszik. Továbbmegy: egész életünk szinház, hiszen a szerep megtanulása, kondicionálása a neveléssel, az iskola segítségével és a szülői példa nyomán történik. A legnagyobb rendező maga az élet, amely minden pillanatban "öszszerendez" minket: az iskolában, a katonaságban, a hivatalban, a kórházban, a börtönben, a temetőben stb. Ez a rendezés mindennek és mindenkinek kijelöli a helyét, megszabja a stílust és a ritmust. "Ha megyek az utcán, mindenkit "utcai" szerepben látok: a gyalogosokat, a lovakat, a bérkocsit, az újságárust és az utcaseprőt. Minden a "megkomponált egész" benyomását kelti. Ugyanígy érzem magam, amikor látogatóba megyek: a házigazda számomra rendező, aki saját Ízlésének megfelelően "Összerendezi" a házat, meghatározza a tárgyak és bútorok helyét, egész környezetét".'^' Minden embernek jogában áll, hogy "egyszemélyben legyen drámairó, színész és rendező", hogy fantáziája segítségével új formát adjon magának és környezetének. Jevreinov szeretett hőse Don Quijote, "a szinház felé törekvő énünk reductio ad absurduma"./44/ j) on Quijote szenvedélyesen harcolt a földi lét diadalmas valósága ellen, visszaforgatva az időt, nem engedve, hogy elmúljon a szépséges középkor. A másik jellegzetes hős: Robinson, aki fantáziája erejével fantasztikus alakokkal népesiti be világát. A hivatásos szinészek és magánemberek között is akadtak, akik a maguk színházát élték: Sarah Bernhardt például jellemző hóbortjaival a "legendás különc" szerepkörét választotta magának. Az "önmaga szinházának" kétségkívül legnagyobb, túlzásba vitt alakja II. Ludwig bajor uralkodó volt, ^agner mecénása . Magát és környezetét állandó szinházi előadás tárgyává tette: megváltoztatta az időt /a napból éjszakát csinált és fordítva/; a teret: képzeletbeli utazásokat tett istállójában a lován, s egy szolga mindig jött jelenteni, hogy épp
