Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 18. (Budapest, 1985)
Neumayer Katalin: A Pesti Magyar Szinház megnyitása utáni évtized /1837-1847/ szinpadi nyelvének akusztikus stilusa
ass élőszóhoz képest eltúlzottabban érzékelteti az érzelmi változásokat. Hangsúlyozás tekintetében a reproduktiv stiluskategóriára az erőteljes hangsúly jellemző, a felolvasással szemben azonban a nyomatékok hangereje árnyaltabb, viszont a hangsúlyok még érzelmileg szinezett szöveg esetében is a nyelvtanilag helyes hangsúlyozás elvét követik, a nyomatékok csaknem mindig a szöveg mondatainak nyel vil eg-logikailag hangsúlyos szavára esnek. Az 1837-47-es időszak szinpadi beszédére inkább az jellemző, hogy hangosabb ugyan az élőszónál, de kevésbé árnyalt, az érzelmi váltásokat hangerővel is érzékeltető. Ez szintén a képzés hiányából fakad. Az okot ezen kivül abban is kereshetjük, hogy e különféle akusztikájú termekhez szokott színészeknek hozzá kellett szokniuk az új szinház új akusztikai viszonyaihoz. A hangsúlyok, az értelmi és érzelmi nyomatékok igen nagy szerepet játszanak abban, hogy a hallgató mennyire érti meg a szöveget, és abban is, hogy milyennek hallja azt. A hangsúlyozásban viszont döntő szerepe van a mondott szövegnek, hiszen ennek értelmi szempontból fontos, vagy különösen erős érzelmi töltésű szavai mindig hangsúlyt kapnak. Hangsúlyosak a halmozott mondatrészek, az összetett mondatok tagmondatai. Természetesen a nyomatékok nem egyformák, hiszen éppen ez adja a lényeget kiemelő funkciójukat, ez a biztositéka annak, hogy a szöveg nem válik akusztikai szempontból egysikúvá. A romantika által kedvelt többszörösen összetett mondatok, mondatrészhalmozások sok lehetőséget adtak a változatos, értelmileg és érzelmileg árnyalt hangsúlyozásra, ez a korstilusra jellemző sajátosság. A tárgyalt időszak kezdetén azonban még gyakori volt a rossz, a szöveg értelmét teljesen elmosó hangsúlyozás, amely a szöveg megnemértéséből vagy nemtudásából fakadt, vagy a régi iskola rossz beidegződéseiből maradt viszsza. A kritikák nem az erőteljesebb, több hangsúlyt kifogásolták - hiszen ezt megkívánták a szövegek - hanem a szövegnek ellentmondó, vagy egyoldalúan csak az érzelmi nyomatékokat figyelembe-vevő hangsúlyozás ellen léptek fel.
