Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 18. (Budapest, 1985)
Neumayer Katalin: A Pesti Magyar Szinház megnyitása utáni évtized /1837-1847/ szinpadi nyelvének akusztikus stilusa
tagok származását, szűkebb hazáját, mind pedig képzettségét, műveltségét tekintve. Legtöbben különböző vidékről, főként Erdélyből kerültek fel a fővárosba, s többnyire magukkal hozták az illető vidék nyelvjárását is. Az anyagi kiszolgáltatottság együtt járt a szellemi kiszolgáltatottsággal is: a legtöbben igen alacsony műveltséggel rendelkeztek, sokszor még a szöveget is nehezen értették, különösen olyan esetekben, ha Œ nyelvújításkor! szavakkal volt teletűzdelve. A szinész csak magát a szerepet kapta kézbe, a darab teljes szövegét nem, próbára kevés alkalom adódott. Nem csoda tehát, hogy az 1837-1842 közötti s zinikritlkaknak olyan sok kifogásolnivalójuk akadt a szinészek játékában, szövegmondásában. Az Athenaeum "Magyar Játékszini Krónika" c. rovatának kritikáit Bajza ós Vörösmarty irta, többnyire Vörösmarty. Ő volt az érzékenyebb a nyelvi, ejtésbeli hibákra is, s keményebb szigorúsággal bírálta azokat. Legtöbbször a tájnyelvi ejtést kifogásolta, azt, hogy a szinészek jóg . kor , jőnnek ejtik a jog, kör, jön szavakat, fóró, óróm, lang-ot mondanak forró, orom, láng helyett. Sokszor kifogásolják a azótagok indokolatlan nyújtását, a túlzottan lassú beszédtempót. Laborfalvy Róza beszédmodorával kapcsolatban jegyzi meg pl. Vörösmarty, hogy "... a*szótagok 1 kellemetlen nyújtása, éneklése a* mélyebb érzésű helyeken visszataszítók. .. "^ 1 ^ Idézhetünk más példát is: "Udvarhelyi úr, noha érzékeny atyát játsszik, ne siránkozzék mindig, • s midőn tiszta és folytonos recitacióra törekszik, ne vontassa annyira a* beszédet, hogy lassúvá és untatóvá váljék."/ 1 ^' A túlságosan lassú, nyújtott beszédnek többféle oka lehetett. Kereshetjük ezt az okot a nyelvjárási hatásokban. Egyes nyelvjárásainknak - különösen az erdélyieknek - a beszédtempója ugyanis valamivel lassúbb, mint a köznyelv beszédtempója. Lehetett a lassú beszédtempó oka a halk hang, gyenge orgánum is. Az Athenaeum kritikai megjegyzései erre is vonatkoznak. Lendvay szövegmondásával kapcsolatban jegyzi meg Vörösmarty, hogy "Beszéde, mint mondók, folyamatos, könnyít; de kevés, vagy rossz interpunctiói 's gyakran helytelen vagy
