Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 18. (Budapest, 1985)

Fried István: Kazinczy Ferenc elfelejtett vígjátéka

"A' Játszó, ha a

9 levél újra nem nyomattatik, értelem nélkül fogja adni a* helyt."'Tehát a szini hatás. A jól mondhatóság. S ez éppen az Emilia halottival kapcsolatban nem maximaiizmus, még csak nem is feltűnő. Az már inkább, hogy Kazinczy "félelme" egybevág a nyilván Bajza által fogalmazott előszóval, amely kritika- és színháztörténeti szempontból egyaránt az eddiginél több figyelmet érdemelne. "À' müvek választásában fő figyelem a

9 theatrumra lesz függesztve, 's olly darabok, mellyeknek kevés játékszini hatások van, ha egyébiránt classicus müvek is, vagy épen nem, vagy csak felette ritkán fognak a' jelen gyűjteménybe fel/27 / vétetni..." Ami persze nem jelenti ezt, hogy a teljesen értéktelen müvek, pusztán a játékszini hatás miatt, bekerülhetnének. Az előszó e passzusát egészíti ki a kötet darabválasztása: Kazinczy fordításában a Galotti Emilia

. Bajza fordításában Schroder A' gyür

ű-je. Az első darab "classicus" mü, vitán felül, Bajza rokonszenve Lessing 1ránt közismert, szini hatását a magyar színháztörténet oly becses dokumentuma örökiti meg majd, mint Déryné naplója. A másik darab beválogatását Bajza ekképp indokolja: "Ha Schrödert sajátképen költőnek nem mondhatni is, kétséget nem szenved, hogy a' német játékszin' baráti olly sok hálával tartoznak neki, mennyivel igen kevésnek németország /!/ dráma-költőji és színjátszóji közül..." Bajza azonban érzi, hogy egy akadémiai vállalkozás többel tartozik az irodalomnak, Azt állitja, hogy Schroder darabjai Iffland és Kotzebue színmüveinél "tisztábbak, gondosabb dolgozás, művészibb kéz látszik rajtok, semmi erkölcs-sértő alacsonság, és sok játékszini hatások van.

##

"/28/ Bajza nem tudhatta, hogy színikritikusként, illetve szinhazi igazgatóként milyen csatákat kell vivnia, színészekkel, közönséggel, kritikustársakkal. Kitételei úgy hatnak, mintha Kazinczy szempontjait is figyelembe vette volna, egyként áldozott volna az előadhatóság, a közönségcsalogatás — és a magasabb értelemben vett irodalom követelményeinek, elfogadta volna a "szinház int morális intézmény" schilleri köve-