Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 18. (Budapest, 1985)
Fried István: Kazinczy Ferenc elfelejtett vígjátéka
abban áll, hogy Q* német embert németes magyarságban beszélteti. 11 Másik - alapvető - hiba; az iró vagy forditó nem érezte szükségét annak, hogy "a* szivhez szóljon és azt nemesitse # »^ 2 °/ A hivatalos jelentés mellett Kazinczy Guzmics Izidorhoz küldött leveleiben is megemlékezik az átdolgozásról. Érdemes idéznünk a megfelelő részletet: "Az Academiának eggy Bársony Czipő nevü theatrumi darab küldetett bé nyomtatás végett, *s nekem adák hogy tekintsem meg 's adjam Ítéletemet. Vörösmarty már elébb rossznak Ítélte. Én is annak. A* nyavalyás embernek tetszett az a* frivolus történet, hogy eggy Tiszt eggy Suszternét magához csal, * s rá jővén férje, az asszonyt eltakarja, *s a* Suszterrel mértéket vétet eggy pár uj czipőre lábáról, mellyet az asszony a' Tiszt kényszerítésére, a' lepel alól nyújt ki. »S a' dolog immoralitása feddés nélkül maradt. - Eluntam bajlódni vele, megtartám a' fabulát, 's eggy morális Vig játékot csináltam belőle, * s azt a* mult ülésben beadtam. A* dolog eggy kis becsületemre vált, kivált hogy Pali elmondá, hogy a* Vig játék estvélig kész vala."/*"**"/ A továbbiakban kitetszik, hogy Kazinczy nem csupán a vigjátéki tónusért formálta át a gyengécske színmüvet. Még csak nem is a nyomtatás kedvéért. Döbrentei, Schedel és Vörösmarty "ollyan színjátékokat jeleltek ki, mellyek mind jeles drámai alkottatásoknál mind a' charakterek szerencsés festésénél fogva előkelőleg érdemelnek for/2? / ditást". Kazinczy e szavakkal adta be az átdolgozott müvet: "Ámbár a' kevés tekintetű darabnak újradolgozásom sok érdemet nem adhatott; ugy hiszem még is, hogy színészeink ennek is vehetik hasznát olly napon, mikor a* nagyobb darab mellé pótolásul még egy rövidebbet kell adniok." ^ A bizalmas baráthoz irja, reméli, színészek "eljátszhatják színeinken" a vígjátékot. Két kérdés érdekes a számunkra. Az egyik, hogy Kazinczy ezúttal kifejezetten olyan szinmü Írására /átdolgozására/ vállalkozott, amely nélkülözi a magasabb irói becset, és e hiányt még időszerű mondandója sem menti. Tehát nem az a helyzet, ami a Lanasszával egykor volt, nem az, ami az
