Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 18. (Budapest, 1985)

Tóth Agnes: Bánffy Miklós drámái

HETEDIK EÓETY. UTOLSÓ JELENÉS. WEILER MIHÁLT 'S AZ ELŐBBIEK. MIHÁLY, latonaôltuzet ncTktl. Kapitány úrnak kö­szönhet em éltem' egész szerencséjét, és kegyelmednek édes jó apám. EHKEEYI. És tiszteletre méltó mostohádnak. Mi­háty jobbját atyja 1 jobbjába szorítván. Éljétek szerencsé­teket teljes mértékben, 's legyetek rajta, hogy azt sem­mi soha többé meg ne háboríthassa. — De, mester u­ram, még egy kérést: — az atlaczpapucs engem, midőn bohóságim újra megszállanának, emlékeztetni fog arra, a' mi most történt 's elrettenteni újabb elraétlenségek' követésétől: de emlékeztesse kegyelmedet is , és kedves feleségét, hogy becsülésökre, minden bohóságom mellett, én sem vagyok egészen méltatlan. Melly szerencsétlen­sége a/ életnek, hogy nem minden pillantatban vagyunk hasonlók magunkhoz, és hogy ollykor a' jók is bukdos­nak.

Next

/
Thumbnails
Contents