Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 18. (Budapest, 1985)

Tóth Agnes: Bánffy Miklós drámái

EÖITIMÍITIK f ROSÍBlf. WIÏZIB, fiára ismervén. Mi lelt téged, Michel? zokogni kezd. Mint búval te ez öltözetbe? MIHÁLY. Eluntam a' suszterkedést, 's önkényt állottam a' szebb életre. Kapitány úr emlékezteié ugyan, hogy egyetlen gyermek lévén a* háznál, illő volna itthon maradnom, hogy apámnak, ha majd megöregszik, segédjére lehessek j 's erre inte mostohám is j de én megmaradok föltételem mellett 's megyek. Marad apámnak vígasztalója. ERUESTI. Felelj egyenesen: van-e panaszod mostohádra? Nekem úgy látszik, hogy nehéz szíved öellene van. MIHÍLY. Nekem nincs panaszom ellene. EBBZHYI. Igyekezett-e elfordítani tőled atyád' jóvoltát ? MIHÁLY. Sőt kénytelen vagyok azt mondani dicséretére, hogy valamikor atyám közt és közöttem kedvetlenség támada, a' békét mindég ó álh'tá helyre kötöttünk. EBBZHYI. E* szerint vagy atyádnak van panasza ellened , vagy neked atyád ellen. MIHÁLY, hallgat. EBKZVYI. Egyetlen gyermeket, kire az atyai háznál szükség van , ha már szolgált is , el szoktuk ereszteni ; én tehát itthon hagylak , ha ígéretet tészesz, hogy atyád 's mostohád iránt a' szerint viseled magad', a' mint illik. Szólj szabadon: mit kívánnál, hogy érted atyád tegyen ? WIILBB. Nekem a'városban két házam van, 's régóta az volt szándékom, hogy ha fiamnak kedve jó a' há-