Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 18. (Budapest, 1985)
Tóth Agnes: Bánffy Miklós drámái
KÔLTZMXir TIK FlOlÁBlI. MÁSODIK FELVONÁS. WeilernéL ELSŐ JELENÉS. ERKXVYI maga. Eaxáxri. Maga kiment, felesége reggel óta elzárkózva van. Ezt a' szomorúságot neki az én romlottságom okozá. Vádlóm érte magamai* — Mi katonák annyi nem jó asszonyokat ismerünk, hogy nem csoda ha végre elvesztjük bizodaimunkat az egész nemhez. De mikor néha jókra találunk, mint ébred föl leikünkben az az elvesztett bizodalom , az a' szent hit ! — Hát még mikor hennök szépség és ártatlanság egyesülve vannak ! A* tisztaságnak az a' fö diadala, hogy az előtt a' vétek is hódúim tartozik, 's hogy az elótt önkényt hódul. — Nem nyughatom, míg vissza nem adom nyugodalmát. MÁSODIK JELENÉS. WxiLER. ERXÉBTYI. EsxtfsYi. Weiler uram, bízhatom-e hagy az atlacz jpapucB készen lesz?