Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 18. (Budapest, 1985)

Tóth Agnes: Bánffy Miklós drámái

YTnr.ERKÉ. Én óbenne gyengeséget nem ismétek Fcllobbanusiban sem durva; 's hajthatatlan, ha úgy hiszi , Iiog

y engednie nem kell. Egy példát rá, ha praeícctus úrnak vele terhére nem vagyok , mert ën örömest szólok íéíjcm felöl. Az asszonyi papucsokat beszegni az en dolgom • 's a' mint férjem a' tekintetes asszonyét nekem hozá , az a' gyengeség ért, hogy lábamra próbáltam, 's minthogy a' férjem' öcscse holnap tartja lakodalmát , 's azon nekem is meg kell jelennem, megke'rtem ötet, hogy legényeivel varrasson ollyat számomra. Nem tette. Fájt nekem , hogy olly kicsinységben nem teljesíté kérésemet, de engedtem okainak, 's most még köszönöm neki, hogy nem teljesíté. EF.KÉHYI. 'S melly okok lehettek azok? WEMRAÉ. Azt mondotta, hogy mesterember' felcségét nem illeti meg az atlacz papucs ; hogy a' kik azon kezdik, bársonyruhát kívánnak hozzá; hogy a' szükségtelen költséget apróságokban is kerülni kell. EFÍÉWYI. De ha az neked ajándékban adatnék, akkor férjed csak nem fogná ellenzeni, hogy viseld ? Engedd , hogy azzal neked én kedveskedhessen!. ^'cir.ERif É , megháborodó

s sal es sokára. Pirít a* tekintetes úr' jósága, 's szinte bánom, hogy gyengeségemet tudatára. — De sokáig is mulaték, lehetetlen bevárnom a' tekintetes asszony' hazajövetelét. A' papucsot tehát azon kéréssel hagyom itt, hogy méltóztassék férjemnek iiánta izenni. EFKÉKTI. Ne, ne, asszonyom; csak néhány perczig mulass még. — Péter, menj feleségem után; jelentsd , hpgy várjuk.