Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 18. (Budapest, 1985)

Tóth Agnes: Bánffy Miklós drámái

ülj le, míg előjön ; sokáig már nem mulathat. — PéUr széket ád, Erkényi Ulti a? kávét. Osztozzál reggelimben, asszonyom. — Mikënt van az, hogy egy városban lakunk, V én téged eddig nem ismertelek? Talán nem régóta vagy itt? WULERMÏ. Én Kassán születtem, 's még csak négy hét óta vagyok felesége" Weilernek. ERKÍKYI. 'S mint tetszik a'házas élet? Olly fiatal -e féljed is mint magad ? WXILIBKE. Férjem még egyszer annyi korú mint én I Ô negyven. ERKÍVTI. 'S te ót nem tartanád Öregnek magadhoz ? WIILIRWÍ. Férjem igen jó ember, 's engem szeret, 's az nekem elég. Mint ó nem kapa bennem mindent, a' mit óhajtott, úgy én nem mindent benne, 's az bennünket észtendeink' hasonlatlansága mellett hasonlókká tesz. Én kilencz gyermek' testvére voltam, 's szüléim szegények: férjem özvegy volt, de jól bírja magát; napról napra érzem, hogy okosabban nem választhatok. Egy kedvetlenségem van , de úgy hiszem enyhíthetni azon is fogok : férjemnek első feleségétől egy fia maradt ; az eddig is tiszteletlen volt atyja iránt, 's most még inkább az, mióta engem elveve. E«K£VTI. 'S férjed tudja-e becsülni érdemedet a' mint illik? ifjúságod, szépséged neki nem csinál-e gondot? WMIIRKÉ. A' magát becsülő asszony mellett az nincs a* férjeknek, legalább nincs tartósan; annak el kell oszlani, mikor az asszony minden lépesében tisztának találja magát 'S a' messze nem vitt féltés az asszonyi