Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 18. (Budapest, 1985)

Tóth Agnes: Bánffy Miklós drámái

Eft&rfvYi, hirtelen ébredvén, fél álmából. Véteti Péter ! Lehetetlen ! Nem alhatom. — Felszökik, 's kivált axé a' gyönyörű leányé, kivel angolt tán ezol tani. Oh, mi gyönyörű, mi parányi, mi karcsú lábacska volt az ! — Péter, bibliothecám egy pár új exemplárral szaporodik ; a

1 szép leány megígérte, hogy papucsát, melly lábain volt, délután ide küldi. Virt*. Kapitány úr a' világ' nyelvére köti magát azzal a' bibliothecájával. És ha még is úgy beszélne róla mint a' tréfáról, a' dolgot tréfának venné más is , 's nevetne rajta. De nem ; kapitány úr akarja tudatni, hogy abban valami nagyot keres. — 'S épen bibliothecinak nevezi azt ! — Papucs-bibi iothecáb ól még kevés embernek jött meg az esze j soknak az is elment, a' mi kevés talán valaha volt. EttKÉvTi. Sót bolonddá könyvbibliöthecák tehetik à jobb főket is; elég példáját láthatjuk. A' papucsbibliothecának legalább az a' haszna van , hogy visszaemlékeztetnek élt örömeinkre; 's az többet ér, mintha mind arra emlékeznénk, a' mit Görögországnak az a' hosszú szakállas hét bölcse tanított. —Oh lábak, lábak! piczi, karcsú, kedves lábak! mi szépet láthatna a' szegény halandó' szeme, ha teremtve' ti nem volnátok ? PÍTKB. Beszélje inkább, kapitány úr, ha olly nagy kedve van emlegetni azt a' bált, hogy a' vacsora gazdag volt szarvas, óz, vaddisznó húsban, fáczánokban, foglyokban, sódarokban, kolbászokban, esőregékben és csemegékben ; mondja, hogy a' tokaji, ménesi, *s az a' dugót lövelő , úgy folyt, mint ha kútból merítették volna. De minek beszélné ? Hiszen azzal még inkább fog-