Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 18. (Budapest, 1985)
Tóth Agnes: Bánffy Miklós drámái
/EVANDER/ se tudgyák, hogy jó vagy okos vagyok é én? Rá bizza é valaki a másikra a szöllös kertét, hogy mivellye, mig nem tudja, hogy tud é a szöllö tőkéhez? PYRHUS Az már nagy kérdés? Sok lessz még neked illyen kérdenivaló. De miért vagy te ollyan nyughatatlan, mintha nem akarnál velem a Palotába jönni? EVANDER Örömest el megyek veled, de... Bártsak... PYRHUS Bártsak? EVANDER Bártsak Alcimna, ah! PYRHUS Sohajtassz te, Fijam. /magába/ Nem tudja még Alcimnájának történetét; majd a leg nagyobb örömmel lepem meg. EVANDER Bártsak Alcimna jöhetne el velem. PYRHUS Alcimna! Hallottam szeretetedről valamit, Fijam! De elébb még Aratesnek a Leányát kell meg látnod, azt jegyzettem el neked Feleségül. EVANDER Oh, Atyám! PYRHUS Mint meg tsálnál te engem reménységembe, ha nekem ebbe nem engedelmeskednél. EVANDER Istenek! millyen szerentsétlen vagyok! PYRHUS Csak edgy szer lásd meg, már szeretni fogod: ollyan szép, mint a Nap. EVANDER Ó, Édes Atyám! engedd meg, ah Atyám, lehetetlen nekem. PYRHUS Halgass, ahol jön az Attya. Hatodik Jelenés Arates, az elébbiek ARATES Engedd meg Hertzeg, hadd hozhassam eledbe Leányomat, a kinek sorsa ollyan hasonló a tledhez. De mir ollyan szomorú a Hertzeg? EVANDER Meg nézem, mert az Atyám Parantsollya. /magába/ Istenek, az Atyám szerentsó tienne tett.
