Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 18. (Budapest, 1985)

Tóth Agnes: Bánffy Miklós drámái

A megnyugvást azonban Magyarországon sem kaphatta meg, mert 1950-ben elhunyt. Ma a házsongárdi temet ÓT) en nyugszik. ........ ami megmarad Drámáinak nincs utóélete. Jóformán már halála előtt elfeledte az irodalom. 1946-ban még megjelenik egy kisregénye Gaál Gábor jóvoltából a Józsa Béla Atheneumnál Bűvös éjszaka cimmel. A felszabadulás utáni hivatalos kulturális irányvonal egyértelműen jobboldaliként, konzervatív arisztokrataként kezelte és könyvelte el, s méltatlannak tartotta arra, hogy müveivel foglalkozzon. Egy-egy kritika - jobbára elitélő, negativ éllel megjelent róla a hetvenes években a romániai Korunk cimü folyóiratban, s az Utunk cimü napilapban, bár ezek az Írások is inkább a politikummal foglalkoztak. Ettől eltekintve alakját csönd vette körül, melyet az 1983-ban Budapesten megjelent Megszámláltattál cimü regénye tört meg valamelyest. Drámái valóban nem remekmüvek. A Naplegenda

. s A nagyúr inkább keletkezésük korához kötött, s a mai nézőt csak kuriózumként érdekelhetnék. Az örökérvényű emberséges humanista magatartást középpontba állító Az ostoba Li és Az Ember fia pedig mint dráma nem felel meg a szinpad követelményeinek, illetve a mai befogadó igényeinek. A Martinovics-téma az, amely a mai kort is élénken foglalkoztatja, s az utóbhi időben megint előtérbe került az általa kifejezett problematika filmen, színdarabban egyaránt. Bánffy második irói korszakának látásmódja azonban mégis tovább élt az erdélyi magyar drámaírók nagy részében. Hasonló konfliktushelyzeteket fogalmaz újra Sütő András, Lászlóffy Csaba, Székely János vagy Kocsis István, mint amelyeket Bánffy is égetően fontosnak látott. A magyar irodalom története 1945-1975 cimü kézikönyv negyedik kötetének a romániai magyar irodalommal foglalkozó része leszögezi, hogy Bánffy Miklós, Kós Károly, Tamási Áron vált élő hagyománnyá, az új drámairól nemzedék követendő pél-