Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 18. (Budapest, 1985)

Tóth Agnes: Bánffy Miklós drámái

hierarchia, a egy teljesen más törvényszerűségeknek engedelmeskedő etikai hierarchia. Mig az előzőnek a csúcsain a polgári hatalom képviselője a Tanácsos, a katonai hatalom képviselője, az idegen megszálló parancsnok, valamint a háborús gazdaság vezetői: a B

ankár és a Kartell-elnök áll, addig az utóbbit teljes sugárzásban az Ember fia példázza, ő áll a csúcsán. A mü drámailag és művészileg kidolgozatlan, nem logikusan átgondolt. Aránytalanságai nagyok. Az iró ezt az utolsó drámáját - ahogy az a kéziratból is kiderült - nem elsősorban színpadra szánta, inkább keserűségét, életének örömtelenségét akarta valamiféle formába önteni. Az első próbálkozás után valószínűleg nem is volt ideje már végleges, tömörebb, kerekebb átdolgozásra. A cselekményt öt képre tagolta, amely hosszúságban öt felvonásnyi időt tesz ki. Felesleges terjengőssége a gondolati lényeg hangsúlyozásának hátrányára van. De a hangvétel szenvedélyes volta egy népe és országa jövőjéért aggódó irói lelkiismeret nagyon is élő problémáját vetíti ki. Ehhez járul Bánffy esetében még annak a politikusnak az aggódása is, kinek valamelyest része volt a háborút megelőző kor hivatalos politikai irányvonalának alakításában, amennyiben mint arisztokrata, a nemzet legfelső rétegéhez tartozott. Befejezés Az Ember fia cimü drámában szerepel egy báró. Egyetlen egyszer jelenik meg, üldözött vadként, otthontalanul, rögtön az első felvonás /első kép/ elején. Ez az epizódalak csak azért van jelen, hogy az iró akkori helyzetét tolmácsolja. Voltaképp a báró maga Bánffy, aki az apokaliptikus káoszba közvetlenül is belevetiti egyéni tragédiáját. BÁRÓ Nincs. Kocsi nincs. Semmi sincs - Minden elpusztult /

fölnéz/ Ó, te vagy az, Laci? - Igen, minden elpusztult.