Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 18. (Budapest, 1985)
Tóth Agnes: Bánffy Miklós drámái
Céh részére, majd felvette a kapcsolatot az Athenaeum kiadó vállalattal és Az Est terjesztési irodájával, hogy ezeken keresztül az erdélyi irók könyvei és a folyóirat eljuthasson Magyarországra is. Magára vállalta az erdélyi szinház ügyének fellendítését, melyre akkor égető szükség volt, "Nincs fórum - irja GaáT Gábor 1928-ban - melynek gondja volna az erdélyi szinház, »'->5/ A helyzet az volt, hogy a kolozsvári Nemzeti Szinház épületébe román társulat költözött, s a magyar szinészek e szinház előnytelen nyári épületébe szorultak ki. "Kolozsváron már csak hét hónapos a szezon, tavaly és tavalyelőtt úgy próbálták helyrebillenteni a megingott mérleget, hogy a színészeket hetenként többször felültették a váradi vonatra, s nem egyszer két éjszaka is utazniuk kellett, hogy ne essen csorba a nagyváradi ós kolozsvári műsoron..,"/*' ' "A mai erdélyi szinház nem erdélyi. Mert annak a szinházvágynak, mely ösztöneid bölcsen tudó hátterén lappang, itt alig halvány látszatait és káprázatát kapod csupán: az ipari dráma unott ismétléseit,. # »'57/ E panaszok sokasága a helyzet súlyos voltát mutatja. Volt mit javítani, reformálni a szinhazi életen megfelelő épület, valamint müsorpolitika szempontjából is. A magyar színházat annak a feladatnak a szolgálatába akarták állítani, melyet az irodalom terén is kitűztek: az együvé tartozás felelősségteljességének ébrentartására,maga s művészi színvonallal ötvözve. A szinház és dráma általános válsága, melyről Magyarországon is annyit beszéltek akkoriban, itt kétszeresen súlyos volt. Bánffy megértve mindezt, teljes énjével látott hozzá a feladatok elvégzéséhez. A román állampolgárságot azzal a feltétellel kapta meg, hogy tiz évig távoltartja magát a politikától. "... nem kajtatok politikai szereplés után, van egyéb sok dolgom, ami végtelenül jobban érdekel és jobban érdekelt mindenkor,,, nem egy, de sajnos nagyon sok vesszőparipám van, melyeken.., nyargalászom e világban. Valóban nem akadok meg, ha politikai paripán nem vágtatok többé."/58/