Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 18. (Budapest, 1985)

Tóth Agnes: Bánffy Miklós drámái

az eredeti dráma első felvonásának második képével kezdődik, azzal a jelenettel, amely Berik sátrában játszódik Euthymossal, szolgáival és Mikolttal, vagyis az Attila életére tö'ro cselszövés megszületését jeleníti meg. Mindezáltal a feleslegesen bő 1ère eresztett első felét a drámának a jobban érthetőség és a feszültség fokozása érdekében tömöritette. A második és harmadik felvonásban húzásokat alig találunk, tehát a dráma lüktetését a továbbiakban az irott drámának megfelelően vitte színpadra. Zerkon szavai elhangzottak ebben az előadásban is. Ami lényeges lenne, hogy milyen hangsúllyal, milyen körülmények között, milyen színészi játék által, arról nem tudunk semmit* E történelmi idők iránt fokozott érdeklődés leszűrhető abból, hogy a darab tizenhatszor ment, s csak a nyilas hatalomátvétel után került le a műsorról - október 19-én ment utoljára. Attilát Kiss Perenc jelenítette meg. Mikolt: Szörényi Éva, E ir óné: Lánc zy ^argit, Berik: Ungvári László, Euthymos: Tárai Perenc, Ataulf: Újlaki László, Kurkut: Rajczy Lajos, Zerkon: Bánhidi László, Garabonciás: Balázs Samu, Idegen aszszony: Pápai Klára, Hilárion: Apáthy Imre volt. ERDÉLY" Pontosan nem tudhatjuk, hogy mi indította arra Bánffyt, hogy véglegesen hazatérjen szülőhelyére. Olyan tevékenységre, melyben energiái, cselekvésvágya maximálisan lettek volna lekötve, ahol úgy érezte, alkotni tud, valószínűleg nem talált, miután otthagyta a külügyminiszteri posztot. Lassan kiürült körülötte az élet. Már az 1918-ban bemutatott Az erő

s

ebb cimü színmüve sem mutatta azt a belső erőt, »n^iy A nagyúrban benne hullámzik. »... ezt a müvemet azért irtam, azért hoztam színre, hogy a Várszínházát, melyet akkor állítottam helyre, lanszirozzam, és e darabot, mint Ábrahám Izsákot, áldozati báránynak szántam a Kamara Szinház fölavatásának oltárán. Le is ölték, és nem 1gazságtalanul, mert valóban hevenyészett és elnagyolt munka