Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 18. (Budapest, 1985)
Kelényi István: Babits Mihály lélekszinpada
együtt A második éneke t ls 9 újabb előszót fűzött ezekhez a "nem új költeményekhez." Pontosan datálja őket. hogy "még a háború előtt, 1911-ben keltek, s ekkor az egyik egészen, s a másik nagy része, jött is a %ugat-ban. Egy óceán áll köztük és közted olvasó. Líra mindkettő, a Béke lírája, a költő és a tudós lírája s nagyon távol a Mától. Mert akkor csúcsain jártunk az életnek, s most a völgybe zuhantunk* Kekem jól esik a csúcsokra visszanézni." De ez a kiadás, /melyhez ezek a sorok Íródtak/ elmaradt; mi is csak találgathatunk T.S.-val, máig sem tudni miért?! Nem kívánjuk újra végigkövetni az ő gondolatmenetét, vizsgálva a Babitsot Pogarasról Újpestre kísérő útján, s nem akarjuk megismételni a költőfeleség észrevételeit, ezért nem elemezzük az általa emlegetett versek környezetét, melyben ez a mesejáték születhetett* Török Sophie csak azért idézi "Babits Mihály fogarasl verselt", hogy "a különbséget mutassa meg, mely e versek és A második ének szine ós hangulata között mutatkozik*" Sőt éppen azt szögezi le, hogy "ha a második ének gondolata előbb született is, az Íráshoz már Szekszárdon fogott hozzá, amikor Pogarasról a vizsgák után hazautazott szülővárosába* Mersze a magyar táji izt erősen kihangsúlyozza, hogy a vers magyar tizenkettősben van Írva, de nem hinném, hogy ez véletlen - Pogarason talán nem is gondolt volna rá, hogy magyaros ritmusú versben mondjon el valamit." Mint utaltunk is rá - jelképesnek érzi továbbá A második ének cimét, olyan értelemben is, hogy talán az egy évvel korábbi /1910 tavaszán keletkezett/ Laodameia lett volna az "első ének"! A királylány alakját ihlető kislányról is van följegyzése /hozzá irta eszerint még Babits: a Julius . Augusztus . Az é- letem elhibáztam . A költő életének pusztájáról , stb. cimü verseket•/• E múzsa alakja fölbukkan az egyik Babits novellában is: a Költészet és valóságb an. A "mindennapi kislány" nem mindennapi emlékét idézi a hires Játszottam a kezével c. versében Is a költő: