Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 18. (Budapest, 1985)
Budai Katalin: Adalékok a lirai dráma elméletéhez
ség mélységére, a saját elszigeteltségére ráébredő ember egyre több elidegenedett függésviszonyba kerül bele. -A vallás elveszítette éltető szerepét: nem liturgiája van, hanem ok-okozati, intézményrendszerek megszabta viszonyai. És ahogyan a történelem teleologikus menete összegubancolódik, kifürkészhetetlenné válik, a sokféle meghatározottságban, szerepelvárásban az Önmaga lényegétől elidegenedett ember többé nem vállalhatja a tragédiát. Nincs tragédiája, mert a léte vált tragikussá. Drámája nincs, mert drámája az életben zajlik, észrevétlen. Amiket rögzit: benyomások, múlt, hangulatrezgés, atmoszféra, a másik elérhetetlenségének nyomasztó tudata. A nyilt frontokat kedvelő dráma az akciókat, az eszméket szivacsként felszívó cselekedetek egymásnak feszülését képes csak ábrázolni. Nyelvi jellegzetességei, a dialógus akciókra vonatkoztatott mondatformái is ezt a konvenciót hagyományozzák. Ebben a helyzetben jön valami új, valami szokatlan a drámafejlődés folyamatában, melynek elméleti alapozásához valóban le kell mondani az évszázados szabályok számonkéréséről, s csak annyiban lehet alkalmazni őket, amennyire a változás mértékének megállapításához szükségesek. August Wilhelm Schlegelnek, a romantika esztétikai-műfaji elvei kidolgozójának útmutatóul szolgáló megjegyzése kívánkozik ide: "A költői érzék irányának változásával együtt változnak a formák is, és ha a költészet új fajtáit a régi nevekkel illetjük és a régi fogalmak alapján Ítéljük meg, akkor ez visszaélés a klasszikus ókor tekintélyével. Senkit ne idézzenek olyan /3/ törvény elé, amely nem illetékes."' Mindenki /nem túl sokan/, aki kísérletezett a műfaj természetének leírásával, megegyezett ebben az elvben. Bátran beszélnek drámáról , mert hiszen "nem lehet minden olyan müvet, amely a hagyományostól tér el, a műfajtól való eltéréssel vádolni."^^ Vajda György Mihály, aki két évtizeddel ezelőtt úttörő módon irt a témáról, nagyon egyszerű kulcsot kinál a dráma körébe való besorolás problematikájához. Egyetlen kritériumot jelöl meg: "...valamely irodalmi mü formáját akkor nevezzük drámainak, ha a szin-