Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 18. (Budapest, 1985)
Czibula Katalin: Egy XVIII. századi jezsuita iskoladráma tanulságai
dát, formailag is elkülönítve az eddigi, földi dolgoktól. Ugyanilyen tipikus iskoladráma-sajátosság a befejezés is, az egybegyűltek - természetesen Monica hiányzik - dicsérik az Istent, és Ágoston hálát ad az égnek megtéréséért. A szerző tehát a befejezésben visszatér a rögződött drámai hagyományokhoz, ha az egész felépítésben függetleníti is. magát tőle. A darab többi alakja is a Vallomásokb ól vett szereplő. Az egyetlen kivétel Navigius, Ágoston öccse: őt a Vallo mások nem emliti. Itt azonban szükség van rá: Monica helyett van jelen a szinen, szinte helyettesíti őt, hozza-viszi az üzeneteket anyja és fia közt. Megjelenése a drámában egy igen megszokott drámai fogás: a félreértés. Karthágóban érkezésekor nem ismeri fel Ágostont, és mint idegennek számol be neki Monica elkeseredéséről. Symmachus, Simplicianus történelmi személyek, szerepelnek a Vallomásokb an is. Nebridius és Alipius szintén. Sőt jellemüket is átveszi az iró. Alipius Ágostonnál sok káros vonással rendelkező alak: nagy a játékszenvedélye és még lop is. A drámában a szolgalelkü, a hatalomhoz dörgölőző, saját érdekeit néző figura. Igy nyilatkozik róla Nebridius: "Imé a gyors ember: ki a Fő-Gondviselőnek szavát olly serényen fogadgya, az Istenét pedig olly lankattól". ^ Nebridius, a jóbarát, igen derék, tiszta életű fiú. Ilyen a drámában is. Sokkal tisztább, mint Ágoston, hamarabb is hajlik a megtérés útjára. Mégsem lehetne központi alak, mert jelleme nagyon egysíkú Ágoston bonyolult, gondokkal-gondólatokkal, kétségekkel teli lelkéhez képest. Ágoston lélektani fejlődése során felmerült egy teljesen idegen epizód kérdése. Az istenasszonynak állított szobor körüli konfliktus kapcsán próbál meg válaszolni Kereskényi korának - a jezsuitákat különösen érintő - problémájára. Az egyik a hatalom, a másik a tolerancia kérdése. A Vallomásokb an Symmachusról csupán annyi szó esik, hogy ő küldi Milánóba Ágostont. Itt azonban Ágostonnal való kapcsolatának fontos eleme, hogy a Victoria istenasszony szobrának újra fölállitását ellenző Ambrust kellene Ágostonnak Symmachus igazáról meggyőznie.
