Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 18. (Budapest, 1985)

Kincses Edit: Csepreghy Ferenc dramaturgiája

A bonyodalom a negyedik felvonás 3. jelentében éri el a csúcspontját. Itt még van egy rövid időszak, amikor úgy tűnik, minden jóra fordulhat. Ez az a mozzanat, amikor Saul fölébred álmából, s megtalálja a feje mellé a földbe szúrva Dávid kardját. Ebből megértheti, hogy Dávid nem tör az életére, sem királyi hatalmára. Itt még kibékülhetnének Saul presztízsvesztesége nélkül, erre okot szolgáltatna, hogy Dávid megverte a filiszteusokat. Ezután következik be a katasztrófa, amelyből már nincs visszaút, s amely Saul bukásához vezet. Jelentik a királynak, hogy Doeg teljesítette a parancsot, s fölégette a király ellen forduló várost: Nobét. Ekkor Dávid bosszút esküszik, a királlyal szembeni eddigi barátságos magatartása az ellenkezőjébe fordul. Ekkor fordul el a közönség rokonszenve is végérvényesen Saultól, s áll Dávid pártjára. A megoldás: a végső bukás ezután föltartóztathatatlan, a király megjövendölt összeomlása az ötödik felvonás 11. jelenetében bekövetkezik. Ezután már csak két röpke jelenetet szán Csepreghy a feszültség feloldására és a költői igazságtételre. Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy Csepreghy jó drámai érzéket tanúsított és korszerű színpadtechnikai ismeretekkel rendelkezett a tragédia műfajában is. Az, hogy nem irt több tragédiát, azzal magyarázható, hogy a Népszínház nem ezt a műfajt igényelte tői, hanem a tömegeket jobban vonzó népszínművet és vígjátékot, valamint,hogy alkotói korszakát nagyon hamar berekesztette a korai halál. Jegyzetek 1. Csepreghy Ferenc: Összes müvei 5 kötetben, Kiadta: Rákosi Jenő. Budapest, 1881. Az 5. kötetben Csepreghy János: Az én néhai Ferenc bátyámról, 200-212. 2. Kincses Edit: Szinházkultúra Esztergomban a múlt század 50-es éveiben, Uj Forrás, 1982. jún. 46-53. 3* Cs.F. Ö.M. V.k. 221.