Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 18. (Budapest, 1985)

Kincses Edit: Csepreghy Ferenc dramaturgiája

Ez nem válik tragédiái előnyére. Különösen érzékelhető a szerkezet lirai fellazítása az Akbár szultánb

an , amelynek kidolgozására a szerző kevés figyelmet fordított. A drámai szerkezet romlásáért a különben nem költői szöveg feljavulása kárpótol. A Csepreghy-vigjátékok és népszínművek nyelvénél sokkal szinesebb tragédiáinak nyelve, és a nyelvi gazdagság, költőiség leginkább a szerelmes ifjak betétszerü, gyakran dalszerű vallomásainak sajátja. A cselekménybe ágyazott jellemek és a konfliktus mibenléte határozza meg a mondanivalót, amelyet Csepreghy a kortárs nézőközönségnek szánt. Ha Csepreghy a történet logikája szerint hagyta volna haladni az eseményeket, akkor Sámuel próféta és Saul király harca a végkifejletben Izrael állam bukásához kellett volna, hogy vezessen. Hiszen véletlenszerű, hogy miután Saul király elvérzett a küzdelemben, olyan ember álljon a helyére, mint Dávid, aki egyaránt kedves az istennek és a népnek. Ha ebben a darabban megjelenő problémát általánosítjuk, és a végsőkig leegyszerűsítjük, megfogalmazhatjuk a Saul király cimü tragédia mondandóját: Ha a hatalmon lévők nem egységesek, akkor elvéreznek a hatalmi küzdelemben, és ez az adott ország népének óriási vérveszteségéhez, az ország meggyengüléséhez, esetleg léte megszűnéséhez vezet. Ez a gondolat pedig mindenkoron aktuális a magyar történelemben, de különösen aktuális volt a kiegyezést megelőző években. A Saul királyn

ak más aktuális felhangjai is jól érzékelhetők a dráma szövetében. Kora magyarsága magára ismerhetett az alábbi szövegben: Ránk vonja fegyverét minden pogány, Amerre nap kél, merre nap lenyugszik: Népünk rokont, barátot nem talál, A hosszantartó szolgaság alatt A fegyvertől, a harctól elszokott, Békére áhitoz...

/30/ A szabadságharc bukása utáni gyötrelmes elnyomás éveit idé-